Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A III. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 477 felállás felrúgásához, és már előlegezi a vichyi tábor heterogenitását. De: mint majd látni fogjuk, ezt a „keveredést", ahol egy táborban találhatta magát — ideig-óráig a szocialista Paul Faure, a szindikalista Belin, a royalista-nacionalista Charles Maurras, a neoszocialista Déat, nem csupán a „pacifizmus" vagy a „bellicizmus" már önmagában is eltérő társadalmi-politikai gyökerű választása idézte elő, de a hagyományos „jobb" és „bal" megoszlás más területeken is mutatkozó felbomlási folyamata — új jelenségek, válságok, programok —, a 30-as évektől nyomon kísérhető tendenciák. Kérdés: a gyakorlati külpolitika vajon a tehetetlenségi nyomaték, vagy a folytonosság kényelmes választása miatt, illetve a koncepciózus politika lehetetlenné válása okán (a gyakori kormányváltozások miatt), vagy éppen a fent vázolt belső ellentétek okozta lavírozás, a bázishiány következtében folytatta változatlanul — a megváltozott nemzetközi körülményeket alig figyelembe véve — egyre eredménytelenebb politikáját? Persze kétségtelenül nagy szerepet játszott mindebben az a vitathatatlan tény is, hogy Franciaországnak semmiféle érdeke nem fűződött egy esetleges háborúhoz — az I. világháború sokkja is még igencsak jelen volt —, és ez struccpolitikához vezetett. S ha el is fogadjuk, hogy a háborút katonai okok miatt veszítette el Franciaország, amely katonai okok között a megfelelő stratégiának, a katonai teória hiányosságának, a vezérkar magatartásának is szerep jutott — mégis mind a háborús kormányok összetételében, mind a háború vitelében a (jobboldali, baloldali és pártokon kívül) „pacifizmus" majd akkora szerephez jutott, mint a militarizmus. 4. A fegyverszüneti egyezmény Amikor Hitler 1940. június 17-én reggel a francia-belga határ közelében az Ardennes-ben elhelyezett főhadiszállásán megkapta a francia kormány fegyverszüneti kérelmét, olyan örömujjongásba tört ki (a filmszalag megörökítette széles nevetését, combcsapkodását), amilyenre soha többé nem volt alkalma a háború során. Fantasztikus siker: Európa legerősebb hadserege tönkreverve, s a német hadsreg könnyedén folytathatja a harcot. Hitler számára presztízs-szempontból is igen sokat jelentett, hogy az „ősi ellenség", az az ország, amelytől alig több, mint 20 évvel ezelőtt a császári Németország oly súlyos vereséget szenvedett, lábai előtt hever. S bár Hitler nyilvánvalóan nem csupán stratégiai szempontból tett különbséget az ellenfeleivel való bánásmód tekintetében — a francia ellenfelet például jobban „becsülte" a többinél, a német katonák a korrekt magatartásra kaptak parancsot Franciaország megszállásakor —, a sok szempontból enyhének tekintett fegyverszüneti feltételek3 nem elsősorban a Hitler megbecsülését is élvező Pétain marsallnak s a térdre kényszerített nagy ellenfélnek szóltak, hanem meghatározott hadistratégiai-politikai célokat szolgáltak. 30 Ld. erről: Boros Zsuzsa: A vichyi korszak újabb francia történeti irodalmáról. Történelmi Szemle, 1971/3-4. sz.
