Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
478 BOROS ZSUZSANNA Bármekkora is volt Hitler öröme a nagy ellenfél feletti győzelemkor, természetesen egy pillanatra sem hagyta figyelmen kívül, hogy Franciaország legyőzése csak egy megszüntetendő akadály volt nagyszabású terveiben — amit francia tárgyalópartnerei teljesen figyelmen kívül hagytak. Hitler koncepciója egyértelmű volt: miután sikerült a mértéktelen területi és egyéb igényeit bejelentő Dúcét mérsékletre intenie —, olyan feltételeket kell diktálni Franciaországnak, amelyek lehetővé teszik a Pétain-kormány megmaradását3 1 , ugyanakkor maximálisan szolgálják Németország érdekeit, és egyúttal számos tisztázatlan kérdést is nyitva hagynak, amelyeket a továbbiakban a háború menetének megfelelően lehet majd megoldani. A németek elsősorban a külsőségekben éreztették a francia fegyverszüneti delegációval, hogy az 1918-as vereség revansára is sor került. A Huntziger tábornok vezette delegáció 1940. június 20-a késő estéjén ugyanabban a vasúti kocsiban találta magát a compiégne-i erdő Rethondes nevű helységénél egy tisztáson, ahol 22 évvel azelőtt Foch marsall fogadta a németeket. A ceremóniát nagy gonddal tervezték meg a németek. A „megnyitóra" szinte az egész német politikai és katonai vezérkar: Hitler, Ribbentrop, Göring, Hess, Keitel jelenlétében kerül sor. Keitel, a német delegáció vezetője, azonnal ultimátumszerű hangot ütött meg, s végül a kétnapos tárgyalásra valóban a német fél ultimátuma tett pontot. Keitel azonnal leszögezte, hogy tárgyalásról tulajdonképpen nem is lehet szó, a francia delegáció kizárólag „felvilágosítást" kérhet a fegyverszüneti egyezmény szövegére vonatkozóan. A francia kormányhoz a tervezetet el nem juttathatja, kizárólag telefonon érintkezhetnek — amit természetesen a németek lehallgattak. A Bordeaux-ban ülésező francia kormány nem volt egységes a feltételek elfogadását illetően — többek között Chautemps és Darlan sem tartotta az egyezményt aláírhatónak. A módosítások iránti kéréseknek azonban a Bordeaux körülzárásával fenyegető német csapatok és Keitel ultimátuma — június 22. délutánján — véget vetettek. A francia kormány utasította Huntziger tábornokot a szerződés haladéktalan aláírására. A hangnem ezután megenyhült (a résztvevők tanúbizonysága szerint győztes és legyőzött kölcsönösen tiszteletét, megbecsülését fejezte ki a másik fél iránt). A fegyverszüneti egyezmény3 2 „előhangjaként" Keitel a hely hangulatától áthatott szöveget olvasott fel, amely azonban nem képezte részét az egyezménynek. A szöveg arról szólt, hogy az 1918-ban megalázott német népről győztes fegyverei letörlik a szégyenfoltot, de Németország nem akarja megalázni hősies ellenállást tanúsító ellenfelét, a fegyverszünet feltételei a legyőzött becsületének megőrzéséről tanúskodnak a német tábornok szavai szerint. Bűnbakká Angliát tette meg. Az egyezmény 2. pontja értelmében, a hozzá mellékelt térkép szerint Franciaország északi és nyugati területei német megszállás alá kerültek „a Német Biro-31 Baudoin a fegyverszüneti kérelemben leszögezte: ha Franciaország méltóságán és becsületén csorba esik, kormánya emigrál. (Jackel, i. m. 54.) 32 A szerződés eredeti példánya Hitler főhadiszállásáról eltűnt. Egy másolat in: ADAP (Akten zur deutschen auswärtigen Politik, 1918-1945. Série D (1937-45) és francia fordítása in: Délégation française auprès de la commission allemande d'armistice, vol. Paris, 1947-59.
