Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A III. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 473 célt fogalmazta meg, ez pedig a nyugati hatalmak végleges katonai megsemmisítése, hogy Nyugat-Európa többé ne rendelkezzék a német birodalom „konszolidálását"^ német nép „európai fejlődését" megakadályozni képes erővel és lehetőséggel. Világos: Nyugat-Európa, s ezen belül Franciaország, a kontinens vezető hatalma nem jelentett önálló hadicélt Hitlernek — csak kiiktatandó akadályt a végső terv megvalósításának útjából. Szó sincs területi hódításokról: Elzász-Lotaringiáról említést sem tesz a memorandum, s miután a háború hosszú távú folytatásáról van szó, nem elsősorban az ellenséges föld elfoglalása, hanem a haderő megsemmisítése Németország érdeke. S ha Anglia leküzdése nem járna egyelőre sikerrel, és „csak" Franciaországot sikerülne legyőzni, minden feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy az Anglia elleni háborút a legkedvezőbb helyzetből folytathassa Németország. Az 1939 októberében megjósolt eset következett be 1940 nyarán, s Hitler valóban a fentiek figyelembe vételével szándékozott fegyverszünetet kötni. Milyen távol esett ez az elképzelés a francia fél szándékától! A háború gyors befejezésével, a mielőbbi békekötés lehetőségével számoló franciák azt hitték, visszatérhetnek a „normális állapothoz", ha fegyverszünetet kötnek. Soha „abnormálisabb" állapot nem volt a két ország között, mint annak a négy évnek a során, amit a fegyverszünet vezetett be. Igaz, kevés francia politikus volt képes ebben az időben „hitleri méretekben" gondolkodni. Nem véletlen, hogy olyan ember állt ezen kevesek élére, aki nem töltött be fontos politikai szerepet a III. Köztársaság történetében, elsősorban „katonai szakértőként", s nem politikusként szerepelt addig, s került be a Reynaud-kabinet tagjai közé 1940 májusában. Ám de Gaulle tábornoknak nem csupán a „szakmai" kérdésekben lett igaza; a francia hadsereg felszerelését, harcmodorát illetően, de a pillanat egyetlen igazán fontos, a francia nemzet számára életbevágó politikai kérdését is világosan látta. Ez pedig annak felismerését jelentette — és Franciaország számára a megfelelő konzekvenciák levonását —, hogy csak egy csatának lett vége, de nem a háborúnak. A háború: világháború, s ha Franciaország méltó helyet akar még elfoglalni Európa térképén, nincs más választása, mint a harc folytatása Anglia oldalán, de önállóan. Első, s már ilyen szellemű rádiószózatát Londonból —június 18-án — csak igen kevesen hallgatták, jóval kevesebben, mint amennyien a későbbiekben erre emlékezni véltek. Nem csoda: Franciaország útjain 4-5 millió ember vándorolt, június 17-én reggel Pétain első rádióbeszédében pedig az hangzott el: „Fájdalomtól megtört szívvel jelentem be, hogy be kell szüntetni a harcot" — mondta ezt akkor, amikor Hitler egy Ardennesbeli belga kis faluban fölállított főhadiszállásán még éppen hogy kézhez kapta a fegyverszüneti kérelmet. A felhívást ezért azonnal helyesbítették: „meg kell kísérelni a harc beszüntetését" — de a már úgyis felmorzsolt francia csapatok jórésze beszüntette a harcot. De Gaulle katonaként viselkedett: a vereség katonai okaként a német földi és légi gépesített egységek fölényét, a francia hadvezetés hibáit sorolta fel, s katonai célt jelölt meg: új, korszerű egységek felállítását: mindenképpen Franciaország további jelenlétét a világméretűvé szélesedő konfliktusban. A ka-25 Idézi Jäckel, (1968. 48.) 26 U.o.
