Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
472 BOROS ZSUZSANNA béke megszüntetése csak mintegy mellékesen, harmadsorban jön szóba, Franciaország európai hegemóniájának megszüntetése viszont a keleti terjeszkedés hátterének biztosítása miatt annak feltétele.2 1 Köztudott: Hitler kancellárrá választása után hallgatott nagyszabású tervének lényegi, keleti expanziós és háborút igénylő részéről, pacifizmussal tüntetett, s úgy tűnhetett fel, hogy külpolitkája egyszerűen a weimari köztársaságénak a folytatása: fegyverkezési egyenjogúságban, szövetségesek keresésében,a versailles-i rendszer revíziójának követelésében, a német kisebbségek jogainak védelmében merül ki. Még közvetlen politikai munkatársai előtt is óvatosan, s csak részleteiben fedte fel elképzeléseit az élettér-politikáról,22 de már négy nappal kinevezése után — a szárazföldi és tengeri haderő vezetői előtt mondott beszédében — említette az exportlehetőségek kibővítésénél jobb megoldásként az új élettér meghódítását keleten, „és annak radikális germanizálását". Úgy vélte akkor, hogy a terv végrehajtásának legveszélyesebb része a Wehrmacht újbóli felállítása lesz Franciaország miatt, s ekkor derül majd ki: vannak-e ennek a nemzetnek államférfiai — ha igen, nem hagyják majd ezt, s rátámadnak Németországra, mégpedig valószínűleg keleti szövetségeseikkel.23 Hitlernek ez a félelme nem igazolódott be. Ismeretes, hogy Franciaország is hitt, illetve a végsőkig hinni akart Hitler pacifista metamorfózisának, a hatalomra kerüléskor általában gyakori programmérsékelést komolynak s véglegesnek tekintette a francia vezetés, s egyáltalán: úgy vélték — bizonyos különbségekkel — mind a jobb, mind a baloldali kormányok a két világháború közötti időszakban, hogy a védekező stratégiával, szövetségesi rendszerrel és a kollektív biztonság intézményével, kompromisszumok keresésével, a Népszövetség és a leszerelés politikájával kell az újabb háborút elkerülni, amit Franciaország — érthetően — a legkevésbé kívánt. Másrészt a 30-as évektől Franciaországot belső válságai foglalták le, s a külpolitikai kérdések is belpolitikaivá transzponálódtak. 1936 februárjában — néhány nappal a Rajna-vidék remilitarizálása előtt — Bertrand de Jouvenel antiliberális író, publicista feltette a kérdést Hitlernek: hogyan egyeztethetők össze a franciák által is megelégedéssel fogadott pacifista deklarációi a Mein Kampfban kifejtett gondolataival, amelyet bibliaként forgatnak Németországban? Az ügyesen hazug führeri válasz azzal érvelt, hogy a legélesebb Ruhr vidéki konfliktus idején írta a könyvet (de nem a második kötetet, amely Locarno évében született!), s ő nem író, hanem politikus, aki cselekedeteivel korrigálja a könyvében leírtakat.24 1939. október 9-én írt hosszú memorandumában Hitler — a tervezett nyugati offenzíva stratégiai irányelvein túlmenően — háborús céljairól is beszámolt, s ez lett a Franciaországgal szemben követendő politikai magatartás alapja, s rányomta bélyegét a fegyverszüneti szerződésre is. A történelmi hivatkozások után — az 1648-as westfáliai békére s Franciaországnak a Német Birodalom egységét megszüntetni akaró (a későbbiekben sem változó) céljaira — a legfontosabb egyidejű 22 Jacket, i. m. 43. 21 Liebman tábornok beszámolója és Hitler von Reiehenauhoz intézett levele alapján, Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 1954. ill. 1959. alapján ld. Jäckel, 43. 24 Paris-Midi, 1936. febr. 28.
