Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A III. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 463 mányába. Az a Reynaud, aki Daladier helyét foglalta el Franciaország miniszterelnöki székében 1940 márciusában, hogy a határozottabb, keményebb hadviselést, a szélesebb nemzetközi összefogást valósítsa meg.1 Egy olyan kormány tagjaként tette Pétain e kijelentést, amelynek feje ugyanazon a napon is megismételte: nem kér fegyverszünetet a németektől. Három nappal később Reynaud lemondott, s Pétain alakított kormányt. Azonnal bejelentette, hogy „be kell szüntetni a harcot". A június 13-i minisztertanácson felolvasott rövid jegyzék azonban nem csak Pétain marsall kapitulációs terveiről tudósít.2 S nem is abban a kérdésben foglal állást csupán, amely a következő napokban majd megosztja a francia kormányt és a képviselőket: emigráns kormányt hozzanak-e létre, vagy maradjanak az anyaországban? (Illetve kompromisszumos javaslatként — két kormány megalakítása is felvetődik.) Pétain egyelőre szűk körben felolvasott „jegyzéke" több ennél: egy új rezsim első ideológiai meghirdetésének tekinthető. Ambiciózus terv egy nappal a német csapatok Párizsba való bevonulása előtt: „újjászületés"-ről, „megújulás"-ról beszél — mely a „szenvedés"-bői táplálkozik.3 A következő években számtalanszor elismételt gondolatok ezek, a vichyi rendszer ideológiájának lényegi elemei. Előbb azonban meg kellett kötni a fegyverszünetet, amely a „szenvedést" s a „reneszánszot" egyaránt meghozza majd a francia népnek. S egyelőre azt sem lehetett tudni, hajlandó-e egyáltalán Hitler hihetetlenül gyors franciaországi sikerei után (alig 5 hete kezdődött a nyugati offenzíva) fegyverszünetet kötni? S hogyan lehet diadalmaskodni a belső ellenzéken? A kormányfő Reynaud-n és politikai elvbarátain, azokon, akik a hadsereg kapitulációját, s nem a politikai lépést jelentő fegyverszünetet javasolják, és azokon, akik a harcot folytatni kívánják a gyarmatbirodalomban az érintetlen flotta, a gyarmati hadseregek felhasználásával, emigráns kormány alakításával? S mi lesz a szövetséges Anglia reagálása, amelyhez Franciaországot — többek között — az 1940. március 28-án aláírt szerződés is köti, amely szerint egyik fél sem köt különbékét. Churchill s munkatársai, Halifax külügyminiszter és Beaverbrook lord, az ipari termelés minisztere ugyanazon a napon (június 13-án) délufán — a francia minisztertanács említett ülését megelőzően — Reynaud-val tárgyalnak.4 A franciaországi csata elveszett, ez Reynaud számára is nyilvánvaló, csak ő a hadsereget, illetve annak Pétainnal egyidőben kinevezett főparancsnokát, Weygand marsallt a kapitulációra igyekszik rábírni. A katonai vezetők jó része — s az őket támogató politikusok —, mint a kormányban helyet foglaló ' Május 10-én a német offenzíva megindulásakor Reynaud jobbfelé nyit, a nacionalista jobboldal két olyan tagjával bővíti kormányát, akik a németekkel szembeni határozott ellenállás hívei: Louis Marin, a Fédération Républicaine pártcsoportosulás elnöke és Ybarnegaray, a „Tűzkeresztesek" tagja. Május 18-án az első vereségek után Reynaud az előző háború hőseit hívja kormányába: Weygand-t és Pétaint. 2 Május 21-én a szenátus óriási ovációval ünnepli a verduni hőst, s bár Reynaud is teljes egyetértésről beszél, az ellentétek hamar felszínre kerülnek. Pétain a madridi követség elhagyásakor már úgy indult haza, mint akinek nem a háború folytatásában, de a békekötésben lesz szerepe. Erről az egyik leginkább hitelt érdemlő forrásnak tartjuk Andorka Rudolf madridi magyar követ ezzel kapcsolatos jelentését. (OL. KÜM Politikai osztály bizalmas iratai Κ 63 11/7 1939. 98. es.) 3 Durand, Yves: Vichy 1940-44 Paris, 1972. 5. old. 4 Ld. erre: Ránki György: A második világháború története 3. kiad. 1982. 34-35. old.
