Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
464 BOROS ZSUZSANNA Pétain, azonban politikai teltet: új kormányt és fegyverszünetet szorgalmaznak. Reynaud felteszi tehát a kérdést Churchillnek: „mi lenne az angolok álláspontja", ha Franciaország fegyverszünetet kérne? Churchill válasza: „nem vesztegetnénk tiltakozással az időnket".5 Meg kell várni — mondja — Roosevelt válaszát, akihez június 10-én segítségért fordultak. Nem valószínű, hogy akár Churchill, akár Reynaud bízott volna a segítségkérés hatékonyságában. A francia miniszterelnök joggal hivatkozik országa eddig hozott nagy áldozataira, és segítséget kér az angoloktól: a légierő támogatását a Földközi-tenger térségében — sürgős akciót. Churchill egyelőre csak általánosságokat mond. Megható szavak hangzanak el a francia szenátus és a képviselőház elnökeivel (Jeanneney és Herriot) folytatott beszélgetése során a demokratikus ideál védelméről (a következő napok franciaországi eseményei fényében ennek akkor különös és nem csupán külpolitikai jelentősége volt), a két nép szövetségéről Churchill biztosította francia partnereit, hogy a végső győzelemkor Anglia helyreállítja Franciaország jogait s nagyságát. Az utolsó „csúcstalálkozón"6 történtek még ma is vitatott események. A tárgyaláson elhangzottakat a résztvevők memoárjai, illetve a jegyzőkönyvek alapján lehet rekonsruálni. A vitatott kérdés mindenekelőtt ez: felmentette-e Churchill a franciákat a március 28-i megállapodás betartásának kötelezettsége alól, vagyis hozzájárult-e ahhoz, hogy Franciaország fegyverszünetet kössön Németországgal?7 Nemcsak Churchill válasza, de Reynaud kérdése is különbözőképpen hangzik az egyes változatok szerint. Reynaud-t ugyanis a fegyverszünetet létrehozók a későbbiekben szerették olyan beállításba helyezni — igazolni akarván saját szerepüket —, hogy a fegyverszünet gondolatát többé-kevésbé ő is magáévá tette. Nem könnyű a szubjektív memoárhalmaz tömegéből egy objektív Reynaud-képet rekonstruálni. A tények s a többé vagy kevésbe szubjektív beszámolók alapján úgy tűnik azonban, hogy Reynaud mind tetteiben, mind kijelentéseiben ellenezte a fegyverszünetet, illetve ő maga semmiképpen sem akarta vállalni annak ódiumát. Kérdés azonban, hogy vajon katonapolitikai és belpolitikai okok miatt nem látta-e maga is úgy, hogy nincs más út, s ezért nem volt annyira határozott tetteiben, amint ezt kijelentéseiről sokszor joggal állíthatja emlékirataiban.8 5 Bonncfous, Edouard: Histoire politique de la 3ème République. La Course vers l'abime. La fin de la 3ème République 1938-40 Paris, 1967. 211. 6 Ezt megelőzően Briare-ban folytattak tárgyalásokat június 11-én és 12-én Churchill, Reynaud, Weygand, Pétain és de Gaulle részvételével. Ekkor Churchill már tudotl arról, hogy a fegyverszünetnek hívei vannak a francia kormány tagjai között. (Pontosabban értesült Pétain marsall tervezel! nyilatkozatáról.) Spears tábornok emlékirata szerint erről Reynaud maga tájékoztatta az angol miniszterelnököt. (Bonnefous i. m. 208.) 7 A tárgyalásokról jegyzőkönyvet Paul Baudouin külügyminiszter, valamint Churchill készítette, és mindketten emlékiratukban reprodukálják. A kérdésnek az ad különös jelentőségei, hogy a következő napokban a fegyverszünet hívei azzal is toboroznak egyetértőkel tervük számára, hogy az Angliától kapott „engedéllyel" érvelnek. Ez az információ pedig Baudouintől eredhet, aki a fegyverszünetei helyeslők táborába tartozik majd. A háború után megjelent memoárkölelében közöli jegyzőkönyv is ezt a verziót igyekszik alátámasztani. (Baudoin, Paul: Neuf mois au gouvernement avril-dec. 1940. Paris, 1948. 156. old.) 8 Reynaud, Paid: Au coeur de la mélée 1939-45 Paris, 1951.
