Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
40 ENGEL PÁL A pénzújítás érthető módon folytonos zavart okozott a pénzforgalomban. Mivel nem volt titok, hogy az új pénz egy év múlva a kétharmadát fogja érni, a dénár a pénzügyi évnek már eléggé a kezdetén „süllyedni (descendere) kezdett", és egyre vesztett az értékéből, míg csak el nem érte az egyharmaddal alacsonyabb beváltási árfolyamot.4 8 Emellett a kamara haszna kirovásának leírt módja körülményes volt, és' minden bizonnyal sok vitára adott alkalmat. Ezért a pénzújítás rendszere az Anjoukor folyamán fokozatosan megszűnt. Helyette az uralkodók olyan új pénzeket hoztak forgalomba, amelyeket „örökkön tartó" (perpetuo duraturus) használatra szántak, tehát nem kívántak évente megújítani. A kiesett beváltási hasznot úgy pótolták, hogy az elmaradt „kamara hasznát" évenkénti telekadó formájában vetették ki a lakosságra. A pénzújítást a falvakban I. Károly 1336-ban szüntette meg. A pénzárusítás elmaradt, ehelyett kapunként három garas volt behajtandó a kamaraispán részére a megyében mindenkitől, kivéve azokat, akik elődeitől avagy tőle magától mentességet kaptak, továbbá mindazokat, akik az ország régi szokása szerint mentesek a kamara haszna fizetése alól (asolutione lucri camere nostre), nevezetesen a szolgákat, a királyi és királynéi kondicionáriusokat, az egyházak kondicionáriusait és nemes jobbágyait, valamint az ország nemeseit. A pénz kényszerbeváltása ezzel nem szűnt meg teljesen, de a falvak .helyett a gazdaságilag jelentékeny helyekre korlátozódott. A rendelet hangsúlyozta, hogy azokat, akik a három garast megfizetik, tilos ugyan pénzváltásra kötelezni (ad cambium nullatenus teneantur), a királyi és királynéi városok ellenben továbbra is a szokott módon fognak adózni (taxabuntur) ,49 Újítás volt az is, hogy az adó behajtását ezúttal nem a megyére, hanem magára a kamaraispánra és tiszttartóira bízták, akiket az érsek és a tárnokmester embereinek kellett ellenőrizniük egy hiteleshely tanúskodása mellett. A megyei hatóságnak csak az adómegtagadókkal szembeni eljárásban jutott most szerep. Mint már Hóman megállapította, az 1336. évi rendelettel új korszak kezdődött a magyarországi adózás történetében.5 0 Az újítás a kapuk szerinti adózás bevezetése volt, ennek azonban nem abban a formában kell jelentőséget tulajdonítanunk, amelyben Hóman tette; ő ugyanis a változtatásban I. Károly négy nagy pénzügyi reformjának egyikét vélte felfedezni. A pénzújítás rendszere ekkor még csak a falvakban szűn.t meg. Láthattuk, hogy a kereskedelem szempontjából legfontosabb beváltóhelyek, a városok ugyanúgy fizettek, mint korábban, sőt ugyanúgy fognak fizetni 1342-ben és 1345-ben is. Ami történt, szigorúan véve nem reform volt, hanem egy technikai változtatás volt az adóztatás mechanizmusán. A modern kori fogalmakban gondolkodó ember azért hajlamos ennek jelentőségét túlbecsülni, mert az ő szemében a korábbi kamara haszna „forgalmi illetéknek" számít, a Károly által bevezetett kapuadó pedig „egyenesadónak". 1336-ban látszólag az történt, hogy egy 48 Hóman: PT. 417—418. Meg kell jegyezni, hogy a 14. századból nincs adatunk a pénz eme éitékvesztésére, az éremleletek pedig azt mutatják, hogy a régi pénzek a beváltási kényszer ellenére is forgalomban maradtak az újakkal együtt. 49 DRH 94. 50 Hóman: KR. 85.
