Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
430 SZINAI MIKIjÓS emelt követelése a kormánnyal folytatott eddigi tárgyalásain egyáltalán fel sem merült, júniusban a fehérterror újabb hulláma nyomán kibontakozó hazai és nemzetközi tiltakozás hatása alatt és a közeledő választások miatt tett engeményeiről2 8 pedig június 26., tehát a kormány lemondása után egy szót sem ejtett. A kormányzó a pártok feltételeivel szemben kezdetben tanúsított kompromisszumos készsége után, a katonai és politikai terror eszközeinek párhuzamos alkalmazásával és az egymás után adagolt követeléseivel fokozatosan növelte a nyomást a kormányra és a nemzetgyűlésre. Csak ezek után jelölte meg az új miniszterelnök személyét. „Tisza István egyik fanatikus híve: gróf Bethlen István szerda este óta (július 7. óta - Sz. M.) Magyarország dezignált miniszterelnöke" — írta a Pesti Napló július 8-án. Kilenc nappal azt követően, hogy Bethlen István a hajdúsági választások második fordulójában is megbukott, július 7-én Horthy megbízta a kormányalakítással. A Horthy körül tömörülő fiatal dzsentri tiszteknek bármily hatalmi ambícióik is lehettek, a politikában újoncok voltak, és nem tudták elképzelni a régi rend felélesztését a régi rend politikusai nélkül. Az ellenforradalom első hónapjaiban Friedrichék még ki tudták haszálni azt a gyűlöletet, ami a régi rendszer vezető politikusait az első világháború után körülvette: a grófok nem kerülhettek kormányra.2 9 1920 nyarán — úgy látszik — az ellenforradalom elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy nyíltan vállaljon egy dualizmus-korabeli politikust. A hagyományos magyar arisztokrata politikai elitből 1918 után az egykori Munkáspárt tagjai szinte eleve ki voltak zárva. Nemcsak azért, mert Tisza halála után a vezér nélkül maradt mamelukok seregében jelentősebb politikai egyéniség nem akadt, de főleg a politikai felelősség miatt, amit a dualizmus és a háború folyamán úgyszólván szakadatlanul kormányon lévő Tisza-párt tagjainak az összeomlásáért az ország közvéleménye előtt vállalniuk kellett. A régi mágnás politikusok közül ezért 1919 őszétől kezdve a különböző politikai tanácskozásokon csak az egykori konzervatív ellenzék tagjai vettek részt: Andrássy, Apponyi, Bethlen. Ők képezték a mágnás csoport vezető magját. Több körülmény határozta meg, hogy ebből a körből 1920 nyarán Bethlen került előtérbe. 28 1920. június 11-én a fehérterror elleni tiltakozásként a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége általános nemzetközi szállítási bojkottot kezdeményezett Horthy-Magyarország ellen. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1920. június 11-1 minisztertanácson Horthy és honvédelmi minisztere megígérte 1. a Héjjas-különltmény megszüntetését, 2. a többi különítmény elhelyezését Budapestről, 3. a polgári személyek ellen folytatott katonai nyomozások megszüntetését, és ezzel kapcsolatban 4. a hadsereg ún. nemzetvédelmi (v. vörösvédelmi) osztályainak felszámolását. (OL. Minisztertanácsi jkv. 1920. június 11. főleg a 25-26. f.) — A hadsereg nemzetvédelmi osztálya — később ,,T. osztály" — a polgári társadalmat behálózó kémszervezet volt, amelynek (hamis) adatai alapján a különítmények tisztjei rendszeresen eljártak polgári személyek ellen. A nemzetvédelmi osztályok egyben együttműködtek Gömbös szervezetével, a MOVE-vel. (A MOVE-ra lásd a 81. sz. jegyzetet.) A nemzetvédelmi osztályok ily módon a Horthy-rendszer első éveiben az egész polgári társadalom ellen irányuló katonai terror egyik legfontosabb láncszemét képezték. 29 Kivételt jelentett a külügyminiszteri poszt, hogy a pénzügyi tárca — kezdettől — a finánctőke exponenseinek a kezében volt, úgy a külügyminisztérium élén is kezdettől grófok állottak.
