Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
426 SZINAI MIKIjÓS a kisgazdák ellen alkalmazott „határtalan terrorjáról" beszélt. Előtte való nap, 1920. április 29-én a nemzetgyűlés ülésén egy kisgazdapárti képviselő elmondta, hogyan beszélnek ezekben a napokban a csendőrlaktanyákban: „Most a románok felhasználásával minden faluból egy-két embert meg kell botoztatni, ha szükséges, agyon is lövetni. Ha hozzánk jön panaszra, mi majd még többet adunk nekik. Meg kell mutatni, hogy mukkanni se merjen a paraszt, nehogy hatalmat vindikáljon magának." „Tehát máris botoznak — mondta az interpelláló kisgazda képviselő -, nem kell azt külön behozni. Behozták már a karhatalmiak..."9 A botbüntetés követelésével is úgy vagyunk, mint a fehérterrorral. Az sem csupán „általában" irányult az árdrágítók, a feltételezett zsidó árdrágító kereskedők ellen, hanem konkrétan és kifejezetten a parasztságot fenyegette. A kisgazdapárti képviselő e felszólalásánál, mikor Rassay Károly (akkor kereszténypárti képviselő) közbeszólt: „Mi megszavazzuk!" — ti. a botbüntetésről szóló törvényjavaslatot, a kisgazda képviselők padsoraiból — a nemzetgyűlési napló tanúsága szerint — kórusban kiáltották: „Nem szavazzuk meg, mert akkor a parasztot botozzák!" Pásztor József kisgazdapárti képviselő kijelentette: „A bottal való fenyegetések miatt a nép bizony végtelenül el van keseredve", és interpellációjában azt kérdezte a kormánytól: „Bír-e tudomásul a t. összminisztérium arról, hogy ártatlan embereket kimondottan azért, mert kisgazdajelöltre adták le szavazatukat, összefogdosnak, bebörtönöznek, és a legtöbb esetben megveretnek?"1 0 Mikor a botbüntetés bevezetésére irányuló — a kisgazdapárti képviselők által meghiúsított — áprilisi kísérlet után, az árdrágítókról szóló törvényjavaslatot — ismét a botbüntetést tartalmazó szankciókkal együtt — júniusban újból kénytelen volt tárgyalni a nemzetgyűlés, a kisgazdapárti képviselők megint hangot adtak félelmüknek: „Botozni fogják a parasztot!"1 1 1920-ban a magyar vidéken uralkodó viszonyokra jellemző, hogy bár Rubinek földművelésügyi miniszter szerint több okból kisebb területen arattak, mint korábban1 2 , és ezért az ' I. Nemzetgyűlés N. III. k. 387. A kisgazda képviselő a botozással az árdrágításról szóló törvényjavaslatra utalt, amely az árdrágítókra a középkori botbiintetés alkalmazását tartalmazta. A botbüntetés „eszméje" mindjárt az ellenforradalom kezdetén, 1919 őszén, a román megszállása idején felmerült. Ereky Károly, Friedrich István barátja, a Friedrich-kormány élelmezésügyi minisztere 1919. augusztusában felkereste a Budapesten parancsnokoló Holbán román tábornokot, és kérte, hogy ,,a románoknál szokásos botbüntetést" vezessék be Budapesten is az árdrágítók ellen. Holbán kiadta románul — így mondta el maga Ereky a nemzetgyűlés 1920. június ló-i ülésén — „és én magyarul nyomattam ki a rendkívül szigorú rendeletet". 1920 elején, rögtön a nemzetgyűlést választások után Ereky pártja, a kereszténypárt kezdeményezte, hogy iktassák törvénybe a botozást, mint büntetésnemet. A kisgazdapárt heves ellenállása után egy időre lekerült a kérdés a napirendről, de a reakció újabb támadása keretében — most Horthy személyes inieialívájára és követelésére (OL. Minisztertanácsi jkv. 1920. június 9. 1. n. p., OL. Minisztertanácsi jkv. 1920. június 12. 1., 4. n. p. 6., 7. f., Az Est c. napilap 1920. június 15.) a nemzetgyűlésben is tárgyalták, majd két törvényben is szankcionálták a botbüntetés bevezetését. („Az árdrágító visszaélésekről" szóló 1920: XV. tc. Magyar Törvénytár — továbbiakban: M TT — 1920. 47-50. old. és: A vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről" szóló 1920: XXVI. tc. M TT. 1920. 146-148. old.) Csak a magyar bírói karon múlott, hogy alkalmazására egyszer sem került sor. 10 I. Nemzetgyűlés N. III. k. 391. " I. Nemzetgyűlés N. III. k. 481. A nemzetgyűlés 1920. június 21-i ülésén mondta Szij Bálint. 12 A békeszerződés következtében csökkent a vetésterület, több helyen kimaradt az őszi vetés stb. I. Nemzetgyűlés N. III. k. 270-271. old.
