Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
AZ F.LSŐ TELEKI-KORMÁNY MEGALAKUIÁSA 425 tették pusztán a lap stiliszikai fodulatainak. A katonai diktatúrával kapcsolatos aggodalmait a kormány ülésén így fejezte ki Simonyi-Semadam miniszterelnök:,,...a jelenlegi helyzetben a legsúlyosabb dolog tényleg az, hogy ha nincs is tényleg katonai diktatúra, egy erős katonai túltengés állapítható meg. Ez a nézete nemcsak neki, hanem a kormánynak és a nemzetgyűlésnek is." Rubinek Gyula ugyanezen a minisztertanácson még világosabban fogalmazott: „A Kormányzó Úr is olyan nyilatkozatot tett, mely szerint az ország 90%-a a katonai diktatúrát akarná."5 Nem véletlen, hogy az ország legnagyobb pártja, a kisgazdapárt vezetője fogalmaz élesebben. Ez a hol burkolt, hol teljesen nyílt fenyegetés nem általában irányult az ország lakossága ellen. A fehérterror nem csupán a liberális polgárságot, a zsidóságot tartotta félelemben, nemcsak a szociáldemokrata munkásságot, de a magyar parasztság nagy tömegeit is sújtotta. Feltűnő, hogy a történeti irodalom a fehérterrornak ezt az utóbbi oldalát egyáltalán nem, vagy alig6 említi. Pedig 1920 tavaszán a magyar parasztság ellen megindult a hadsereg és a földbirtokosok együttes támadása. Horthy kormányzóvá választását követően a kisgazdapárt nagy januári-februári választási győzelme után az éppen a román megszállás alól felszabadult tiszántúli vidéken bontakozott ki az „offenzíva". Az ország leggerincesebb parasztságától különösen tarthattak a dzsentrik és a mágnások. A hangot maga Horthy adta meg. A felszabadult országrész magyarjait így üdvözölte: „Ha valahol ennek az országnak a sarkában fellángol a vörös tűz, azt vérbe fojtom."7 Ugyanazon a napon, amelyen Horthy beszéde megjelent az újságokban, április 14-én a kormány ülésén Rubinek sérelmezte, hogy a Tiszántúlon a katonaság a kisgazdák ellen lép fel, és szóvá tette Héjjas Iván ceglédi és kecskeméti beszédét, amelyekben bírálta a kormányt és a nemzetgyűlést. Ε szerint Héjjas „nagy nyomatékkal hozzáfűzte, hogy e tekintetben ő és a kormányzó egy véleményen vannak."8 Hogy itt nem elszigetelt, egyszer előforduló jelenségről van szó, bizonyítja az április 30-i kormányülés, ahol Rubinek a hadseregnek 5 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: OL) Minisztertanácsi jegyzökönyvek. K. 27. (továbbiakban: OL. Minisztertanácsi jkv.) 1920. június 9. 1. napirendi pont (továbbiakban: n. p.) 10., 11. f. 6 Pölöskci Ferenc: Horthy és hatalmi rendszere 1919-1922. Kossuth K. Budapest 1977. 114. old., Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. VIII. k. Főszerkesztő: Ránki György, szerkesztők: Hajdú Tibor, Tilkovszky Lóránt. Akadémiai K. Budapest 1976. (Továbbiakban: MT. VIII.) 395-402.,406-412., 427-432. Kivétel: Szakács Kálmán: Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak az ellenforradalmi rendszer első éveiben (1919-1925). In: Földmunkás-és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848-1948. Szerkesztette: Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete kiadása, Budapest 1962. 639-649. old. 1919 augusztusában az egész fehérterror is a parasztságelleni fellépéssel kezdődött. Prónay naplójában maga „büntetőexpedíciónak" nevezi a különítmények első, dunántúli hadjáratát. Azt frja: „Cél volt, hogy először (kiemelés — Sz. M.) az uradalmakban álljon helyre a régi jó viszony az uraság és a cselédség között." Prónay Pál naplója: Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének Archívuma (Továbbiakban PIA) 685. f. I. kötet 181. old. 7 Horthy Kisújszálláson mondott beszédéből: Pesti Hírlap, 1920. április 14. — És nem maradtak el a Horthy-csoport szokásos pártellenes kirohanásai sem: „Azok a politikusok, vagy politikai pártok, akik ma a nemzetet széttépik és ellenséges táborokra osztják, megbocsáthatatlan bínt követnek el." Uo. a Szózat pártellenes cikkei: 1919. szept. 28., dec. 12., dec. 14. 8 OL. Minisztertanácsi jkv. 1920. április 14. Napirend előtti felszólalások.
