Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
414 MAJOROS ISTVÁN sorába helyezte őt. Az együttműködés terve mindkét oldalon megtalálható, csak a hogyan kérdésében nem volt meg az egység. Szovjet-Oroszország elszigeteltsége idején, tehát kb. 1920-ig a németekkel a kapcsolat inkább csak a tervek, a tapogatózások szintién jelentkezett, s nem nagy arányú katonai, gazdasági együttműködésről volt szó.140 A francia dokumentumok is inkább a kapcsolatteremtés lehetőségét, s ennek a veszélyét jelezték, mint a tényleges együttműködést. S az is igaz, hogy a kapott információk között voltak tévesek, félrevezetőek, de az adott helyzetben, hangulatban ezek is a szovjet-német-ellenes politikához szolgáltattak érveket, „bizonyítékokat". Mindehhez azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy az orosz-német együttműködés bizonyos szempontból francia érdek is lehetett, természetesen oly módon, hogy Németország Franciaországgal és Angliával együtt vesz részt Oroszország kiaknázásában. Az orosz-német együttműködés érve az volt, hogy Oroszország csak német segítséggel tud talpraállni, s így Franciaország is hozzájuthat oroszországi befektetéseihez, s iparának újjászervezéséhez.141 Ez a kölcsönös függésre építő elképzelés is feltételezte a bolsevik rezsim megdöntését, vagy legalábbis jelentős átalakítását. A német gazdasági és hatalmi potenciál megerősítése azonban Párizsnak nem állt érdekében, s 1919-ben úgy tűnt, hogy német közreműködés nélkül is megvalósítható a szovjet hatalom megdöntése. Oroszország gazdasági kiaknázása viszont Párizs figyelmét sem kerülte el. Azt azonban tudomásul kellett vennie, hogy Ororszországban nincsen egyedül ilyen irányú törekvésekkel, s azt is, hogy egy hosszú és kimerítő háború éppenhogy befejeződött. Gazdasági beavatkozási tervek Szibériában bármilyen gazdasági terv megvalósítása attól függött, hogy a régiót hogyan lehet a világgazdaság vérkeringésébe bekapcsolni, azaz, hogy milyen a közlekedés, a szállítás helyzete. A közlekedés pedig itt azt jelentette elsősorban, hogy működik-e a transzszibériai vasút.14 2 Korábban utaltunk arra, hogy a közlekedési helyzet válságos. Ennek megjavítására már az Ideiglenes Kormány is kísérletet tett 1917 nyarán, amikor egyezményt írt alá az amerikaiakkal a közlekedés, az orosz vasutak újjászervezése érdekében. Az egyezmény értelmében 1917 decemberében az amerikai mérnökök megérkeztek Vlagyivosztokba, de a válságos politikai helyzet miatt visszamentek Japánba.14 3 A vasút kérdése azonban napirenden maradt. Az 1918-as esztendőt ebben az ügyben a szövetségesek közti nézeteltérések jellemezték. Franciaország arra törekedett, hogy itt is jelentős pozíciót biztosítson magának. A transzszibériai vasút befolyási zónákra való felosztásában többféle elképzelés létezett, de nézeteltéréseket főleg a Kelet-Kínai Vasút okozott. A Martel-140 Carr: lomé 3. 314-316. 141 MAE Eu.-R. 314 Berlin, 1 mai 1919. L'Allemagne et la Russie. 142 A vasdt építését 1891-ben kezdték el, s 1900- ban fejezték be. 143 MAE 547 Eu.-R. Harbin, 24 janvier 1920. Réorganisation du transsibérien. Rapport du lieutenant-colonel Filuzeau.
