Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
FRANCIAORSZÁG SZIBÉRIA POLITIKÁJA 415 terv14 4 értelmében Párizs az egész Kelet-Kínai Vasút ellenőrzését akarta magánam, hivatkozva arra, hogy a vasút az Orosz-Ázsiai Bank ellenőrzése alatt működik, a bank tőkéjének háromnegyed része viszont a franciák kezében van. 14 5 Egy másik terv értelmében a transzszibériai és a Kelet-Kínai Vasút ellenőrzését egy szövetségközi bizottság kapta volna meg, a harmadik változat szerint pedig az említett vonalak az amerikaiak, nevezetesen a Stevens mérnök vezette misszió kezébe került volna. 1919 elején a nevezett vasutak állapota, működése olyan rossz volt, hogy az orosz illetékesek és a szövetségesek egyaránt szükségesnek ítélték a gyors beavatkozást. Az omszki kormány 1919. január 13-án az amerikai főkonzulhoz, Harrishez fordult azzal a kéréssel, hogy az amerikaiak vegyék át a vasút irányítását. Ebben az ügyben 1919 január végén született megegyezés azzal, hogy létrehoztak egy szövetséges ellenőrzést (comité interallié et comité technique), s az így megszületett bizottság március 5-én tartotta első ülését. A szövetséges bizottságban mindegyik hatalom, amelyik katonai erővel rendelkezett Szibériában, részt vett, s természetesen az oroszok is. Ezen kívül a két említett vasútvonalat négy nagy részre osztották fel, ahol más és más hatalom gyakorolta az ellenőrzést. A Kelet-Kínai Vasúton, pontosabban Vlagyivosztok és Mandzsúria (ebben az esetben ez egy városnak a neve), valamint Nyikolszk és Jerganyevka között amerikai ellenőrzés volt. A Bajkálon túli, az omszki és a tomszki körzetben ugyancsak az amerikaiaké volt az ellenőrzés. A Harbintól Csangcsunig terjedő vonalon, valamint az amuri körzetben s az usszuri vonalon Jerganyevkától Habarovszkig a japánok gyakoroltak ellenőrzést, de ők is a Stevens misszió irányítása alá voltak rendelve. Az Omszk és a front közötti részt az angolok kapták meg, amely ugyancsak egy amerikai, Emerson ezredes fennhatósága alatt állt. A felosztást illetően a szövetségesek közti vita tehát úgy oldódott meg, hogy egyetlen szakasz sem került francia ellenőrzés alá. Ennek oka abban keresendő, hogy Párizs nem küldött vasúti specialistákat a régióba, jóllehet, ilyen irányú kérések voltak. A külügyminisztérium 1919. április 8-án a szállítási és közmunkák minisztériumához fordult azzal a kéréssel, hogy küldjön vasúti személyzetet Szibériába,14 6 mivel jelentős francia érdekek forognak kockán. A közmunkák minisztériuma április 15-én válaszolt a külügy levelére, és sajnálkozva közölte^ hogy a kért személyzetet nem áll módjában kiállítania és Szibériába küldenie. Az ok elsősorban az volt, hogy technikai személyzetet igényeltek Franciaország felszabadult régiói és Elzász-Lotharingia is, így csupán két tisztet tudtak előkeríteni és Szibériába küldeni a bizottságba. Franciaország ezért rendkívüli módon lemaradt a többi szövetségeshez képest. „Az egész világ erőfeszítéseket tesz ebben a gazdag országban, hogy a háborús veszteségeket kereskedelmi és ipari munkával nyerje vissza. Sajnálatos lenne, ha Franciaországot, mint győztes nemzetet alárendelt vagy 144 Marlel ekkor pekingi francia kövei. 145 MAE 547 Eu.-R. Harbin, 24 janvier 1920. Filuzeau jelentése. AMG 7 Ν 1555 Paris, 8 avril 1919. 146 AMG 7 Ν 1555 Paris, 8 avril 1919. 147 AMG 547 Eu.-R. Paris, 15 avril 1919.
