Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
404 MAJOROS ISTVÁN hogy Gajda vonatán haladt át Szemjonov vonalain, így kerülve el az összetűzést. Amikor pedig az államcsíny lezajlott, Szemjonov azzal tiltakozott, hogy 1918 november végén a Bajkáltól keletre levő orosz erők parancsnokának kiáltotta ki magát. S bár Kolcsak árulónak nevezte őt ezért, s bejelentette, hogy Vólkov ezredest küldi ellene, az összetűzést a japánok megakadályozták.96 Kolcsak fennhatósága ezért - annak ellenére, hogy Oroszország legfőbb katonai parancsnokának nevezte magát - gyakorlatilag csak Szibéria nyugati részén érvényesült. A Bajkáltól keletre szeparatista tendenciák érvényesültek. 1919 februárjában egy habarovszki összejövetelen Kurbatov atamán egy autonóm Bajkálon túli terület létrehozását javasolta. Szemjonov a burjátok, kirgizek és a kalmükök segítségével egy önálló mongol állam megteremtésére törekedett, s a Csita környéki régiót gyakorlatilag ő ellenőrizte, akadályozva a transzszibériai vasút működését Vlagyivosztok és Omszk között. Egy mongol-burját zászlóaljjal Szemjonovot támogatta Ungern-Sternberg báró is. Szemjonov mellett francia képviselet is volt Pelliot kapitány személyében, ezenkívül Foch a tien-csini francia erőktől négy ágyút és két géppuskát küldetett át Szemjonovnak.97 A kelet-szibériai képbe még Horváth tábornokot kell behelyeznünk, aki 1917-ben egy helyi autonóm kormányt hozott létre Vlagyivosztokban. Szemjonov mellett Horváth sem fogadta el Kolcsak fennhatóságát. A képet tovább bonyolította a kelet-szibériai japán-amerikai rivalizálás, és az, hogy az említett szeparatista tendenciákat a japánok támogatták. S bár Szemjonovot egy időben a franciák az intervenció előőrsének98 tekintették, később a szeparatista törekvéseket kedvezőtlennek ítélték, mivel azok az intervenciót gyengítették. Az 1919 májusi vezérkari elemzés, jóllehet megjegyezte, hogy az omszki kormánynak vannak reakciós tendenciái, a civil és katonai funkcionáriusok képtelenek a fejlődésre a lakossággal szembeni gyakorlatban, összességében mégis pozitív képet adott. Ezt arra alapozta, hogy a kormány működött, az adók befolytak, a hadsereg toborzása folytatódott, Kolcsak pedig ígérett tett a bolsevizmus megdöntésére és az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására. Márciusban Gyenyikinnel megegyeztek befolyási zónájuk kialakításában, melynek határa a Volga alsó folyása, Alexandrovszk, az Aral-tó és Buhara nyugati határa mentén húzódott. A szibériai politikai pártok, csoportosulások közül a mérsékelt szocialisták és liberálisok támogatták az admirálist, s tulajdonképpen a monarchisták is, bár az alkotmányozó gyűlés összehívására tett ígérete miatt elégedetlenek voltak. Az eszerek viszont, akik a hatalomátvétel előtt vezető szerepet játszottak, ellenzékbe kerültek. A vezérkari jelentés a kormány anyagi helyzetét is kedvezőnek találta. Az omszki bankokban a bankjegykibocsátás fedezetére 880 ezer kg aranyrúd, 592 ezer kg ezüstrúd és 32 ezer kg platinarúd volt letétbe helyezve. Ezenkívül a bankokban levő folyószámlák összege elérte 1918 júniusában a 300 ezer rubelt, 1918 decemberére pedig 1 millióra emelkedett. Igaz, a Kerenszkij bankó néven ismert papírpénz értéke romlott, de a franciák a kormánynak a gazdaságból származó bevéte-96 AMG 7 Ν 1555 Vladivostok, 10 décembre 1918. 97 Delmas: i. m. 136. 98 Uo. 138.
