Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
FRANCIAORSZÁG SZIBÉRIA POLITIKÁJA 403 Oroszországgal, ahol Gyenyikin megakadályozta, hogy a nagybirtok eltűnjön, ráadásul Gyenyikin sokkal inkább, mint Kolcsak, a régi rezsim tisztjeitől van körülvéve. A vélemény Kolcsakről e védőbeszéd ellenére sem volt egyhangúan kedvező. Wilson azt hangsúlyozta, hogy nincs bizalma Kolcsakban, s azt, hogy a szövetségesek vonuljanak ki Oroszországból, s az oroszok rendezzék saját maguk az ügyeiket. A támogatást elsősorban Anglia és Franciaország szorgalmazta.9 Kolcsak megítélése ellentmondásos. Joffe a róla írt munkájában kiemeli, hogy az utóbbi időben megjelent nyugati szakirodalomban a fehér demokratizmus és liberalizmus tendenciája figyelhető meg. R. Pipes egyik megállapítását idézi ehhez, aki szerint Kolcsak „politikai és szociális orientációja mélyen liberális volt".91 Ε hamis kép kialakulásában - folytatja Joffe - az is szerepet játszik, hogy az ellenforradalom és különösen Kolcsak személyével, működésével kapcsolatban a szovjet történetírásnak jelentős adósságai vannak. A legnagyobb ellenforradalmi tömörülést Kolcsak diktatúrája jelentette a polgárháborús Oroszországban, s akik a bolsevizmus megdöntését akarták, elsősorban benne reménykedhettek. Környezete az admirálist orosz Washingtonnak nevezte, s azt hangsúlyozta, hogy a bolsevizmusal való leszámoláshoz Washington amerikai demokráciájára van szükség, nem pedig egy napóleoni diktatúrára.9 A másik oldal, az eszer és mensevik sajtó viszont Kolcsak hatalomátvételét a népjog bitorlásának nevezte, s az első lépcsőfoknak a monarchia visszaállításához.9 A négyek tanácsát, s különösen a francia politikai vezetést azonban véleményünk szerint nem az befolyásolta, hogy Kolcsak mennyire liberális vagy demokratikus, hanem az a tény, hogy sikereket ért el a bolsevikok ellen, s az, hogy Szibériában, úgy tűnt, megvalósítható az az erőkoncentráció, melynek segítségével a bolsevizmus megdönthető. Az omszki kormányról szóló összegző vezérkari jelentés ezzel kapcsolatban utal arra, hogy „a szibériai hadsereg megfosztja bolsevik Oroszországot a búza, a gyapot, a nyersanyagok és jelentős üzemek munkájától", ezért remélhető, hogy a Volga-vidék megszerzése a meghatározó a bolsevizmus összeomlása szempontjából. Különösen akkor, ha nyugat felől a blokád megakadályozza a gazdasági erőforrások bejutását.94 Nézzük meg ezek után, hogy a rendelkezésünkre álló francia dokumentumok milyen képet rajzoltak az admirálisról és környezetéről. Janin már a hatalomátvétel idején megjegyezte, hogy a kolcsaki fordulatot a lakosság ellenségesen fogadta, és sem a japánok, sem pedig Szemjonov nem nézte ezt jó szemmel. Janint ez főleg a japán intervenció miatt nyugtalanította.9 5 A Kolcsak és Szemjonov közötti ellentétek korábbi időre nyúlnak vissza. A nézeteltérések mértékét jól mutatja az a tény, hogy amikor az admirális Japánból visszatért Szibériába 1918 őszén a Knoxszal és Gajdával folytatott tárgyalás után, Vlagyivosztokból Omszkba úgy jutott el, 90 Uo. 17. 91 Joffe: i. m. 7. Az idézett könyv: R. Pipes: Struve-Libéral on the Right, Cambridge 1980. 92 Joffe: i. m. 10-12. 93 Uo. 10. 94 AMG 7 812 15 mai 1919. 95 Janin: i. m. 15.
