Századok – 1990

Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383

386 MAJOROS ISTVÁN A misszió célját abban határozta meg, hogy tartsa fenn a rendet, és szigetelje el Vlagyivosztokot és a többi maximalista központot. Ennek érdekében azt javasolta, hogy a Bajkálon túli, az amúri és az usszuri menti kozákokból szervezzék meg a helyi ellenállást, s ennek segítségével ellenőrizhető a vasút, nehogy az ellenség­nek fontos anyagokat szállítsanak rajta. Mivel a misszió francia kezdeményezésre jönne létre, Foch vezetőként egy francia őrnagyot, Lapomarède-ot, a pekingi fran­cia katonai attasét javasolta, aki parancsot is kapott, hogy a lehető legerősebb kí­sérettel induljon Harbinba. A tervezet ezenkívül az indokínai francia erők egy ré­szével is számolt, s a misszióban való francia részvétel ezzel ki is merült. A továb­bi szükséges létszámot a szövetségesek adták volna össze. így Foch számított a ti­en-csini és a pekingi szövetséges garnizonok erőire, a harbini kínai csapatokra, amerikai vasúti mérnökökre és munkásokra, a vologdai szerb brigádra, valamint ja­pán, amerikai erőkre és szükség esetén kínai kiegészítő kontingensekre. A terv megvalósítása érdekében természetesen arra is szükség volt, hogy az érdekelt kor­mányokkal is egyezségre jussanak. A francia vezérkarnak ez a terve azonban csak terv maradt. Megvalósítása ellen egyébként több tényező is szólt. Egyrészt Franciaország a vezető szerepet ma­gának szánta, ugyanakkor nem rendelkezett túlsúllyal még a tervezett szervezetben sem, s ez a francia törekvés nyilvánvalóan ütközött más hatalmak, nevezetesen az angolok és az amerikaiak érdekeivel. Másrészt a figyelmet 1918 januárjában más dolgok kötötték le: a breszti béketárgyalások, s ezzel összefüggésben egy francia­bolsevik együttműködés lehetősége1 vagy a déli blokk valamelyik elemének hasz­nosítása, s ezek miatt Szibéria egyelőre háttérbe szorult. A francia politika szibé­riai vonala azonban nem szakadt meg, ezt bizonyítja Philippe Bcrthelot február el­sejei jegyzéke.11 A Quai d'Orsay Japánnal változatlanul számolt az oroszországi politikában annak ellenére, hogy Tokió kereken kijelentette: az intervenciót egye­dül akarja végrehajtani, s ellenzi a szövetségesek kollektív beavatkozási tervét Szi­bériában. A japánok ugyanakkor elismerték Franciaország és Anglia érdekeltségét Oroszország európai részén. Miért volt szükség a japánokra, amikor Párizs tervei­ben Dél-Oroszország is szerepelt, és a bolsevikokkal való valamilyen együttműkö­dési lehetőség sem volt még teljesen kizárt? Berthelot az oroszországi helyzetet úgy ítélte meg, hogy sem Ukrajnában, sem Dél-Oroszország más részén, sem pedig Szi­bériában nincsen olyan erő, mely képes lenne az orosz egység megteremtésére, mi­közben a széthullás veszélye egyre növekszik. A szervező és helyreállító erőnek ezért szerinte kívülről kell jönnie. Ε feladat megvalósítására azonban sem a franci­ák, sem pedig az angolok nem képesek, mivel kellő számú katonaságot nem tud­nak küldeni. Erre egyedül Németország képes. Az oroszországi belső erők arra sem elegendőek, hogy Németországot ellensúlyozzák. így fennáll az a veszély, hogy Oroszország hamarosan német befolyás alá kerúl. A szövetségesek a németek ellen-10 Majoros István: Franciaország és a bolsevikok (1917 október - 1918 március) Világtörténet 1987/4. 75-93. 11 MAE Guerre 1914-18, 747 M-P 1089 Le problème russe et l'intervention japonaise. Philippe Berthelot a Clemenceau kormány idején a Quai d'Orsay-n az európai ügyek aligazgatója volt, s az orosz ügyek irányítása is hozzá tartozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom