Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
362 GYÁNI GÁBOR tartozott, bennük a dolgozók több mint a harmada kapott elhelyezést (igaz, kisebb részük egyéb kincstári épületekben lakott).2 8 A háborút közvetlenül megelőzően viszont már 938 a kerttel is ellátott gyári lakások száma, melyekért (egyszobásak esetén) 120-180 korona, kétszobásak esetében 168-240 korona évi bért fizettek hasz-29 nálóik. Resicán, szintén a '80-as évtized végén 594 a munkáslakások száma, ám közülük a csekélyebb hányad csak kaszárnyaszerű elhelyezésül szolgált (afféle munkásszállás volt). Jellemző, hogy a lakásokat — a bérfizetés formájában — lakóik idővel a tulajdonukba is vehették. Aninában a bányaüzem 5 ezer munkására 471 gyári lakás és 279 barakklakás jutott ugyanekkor. Itt azonban nem volt mód a lakások részletfizetéses megvásárlására.3 0 Persze, további vasgyárak is alapítottak kolóniákat, és nem is csak a MÁV tulajdonában állók (Vajdahunyad, Zólyombreznó).3 1 A magánkézben lévő iparvállalatok közül főleg a bányák kényszerültek — munkaerő-gazdálkodási okokból — munkáslakások építésére, fenntartására. De az állami kézben lévő bányák sem képeztek ez alól kivételt (Petrozsény, Vrdniken, Komló).3 2 Kézenfekvő kiemelni a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. létesítményeit. A 19. század negyvenes éveitől folyamatosan épültek itt gyári munkáslakások a bányamű állandó alkalmazottainak a helyhezkötése végett. Jellemző, hogy a '80-as években a salgótarjáni bánya 2 ezer munkása közül 1800, a századelőn a Rimamurány összes bányájában foglalkoztatottak egynegyede szolgálati lakásban élt, ahol a lakbér a munkabér legföljebb 2-4%-ának megfelelő összegben nyert megállapítást. Jóllehet, ezek az egyszoba-konyhás lakások, melyekhez 160-800 négyszögöl föld (kert) is járult, alapjában jó minőségűek.De a gyár (bánya) kölcsönök folyósításával és a telekhez jutás megkönnyítésével, s egyéb módon is segítette munkásai saját építkezéseit.33 A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. tatai telepén az első világháborút közvetlenül megelőzően 3650 egyszoba-konyhás és 350 kétszobás ingyenes juttatású szolgálati lakás, az Urikány-Zsilvölgy Rt. lupényi telepén pedig a 6 ezer alkalmazott részére 1824 munkáslakás állt rendelkezésre.3 4 A teljesség kedvéért szóljunk végül néhány sem nem állami, sem nem bányaüzemi munkáskolóniáról: a Ganz-gyár, az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. és a Wolfner-gyár létesítményeiről. A Ganz 1884-től fogott munkásházak építésébe, melyekből a századelőn már 17-tel (bennük 300 lakással) rendelkezett. Ezek a házak, mint szinte minden gyári munkásház, többnyire egyemeletesek, ám a szokásosnál 2" Meissner Alajos: Néplakások a 19. század végével. Tanulmány társadalom-gazdasági szempontból. Bp., 1888. Kőnyomatos. 14-16. 29 Ferenczi Imre: A lakásügy állása és haladása Magyarországon az utolsó három évben. T. M. Sz. 1913. 848. 30 Meissner Alajos: i. m. 24. sk. 31 . Ferenczi Imre: A lakásügy állása... 848. 32 Uo. 33 Meissner Alajos: i. m. 18. sk.; Ferenczi Imre: A munkáslakás-kérdés... 101. skk.; Réti R. László: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmtf Részvénytársaság története 1881-1919. Bp., 1977. 133. sk. 34 Ferenczi Imre: A lakásügy állása... 848.; Ld. még, Zsigmondy Árpád: Bányamunkás-jóléti intézmények és védelmi eszközök. Társadalmi Múzeum Értesítője, (TMÉ), 1909. 124.
