Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
LAKÁSHELYZET ÉS OTTHONKULTÚRA A MUNKÁSSÁG KÖRÉBEN 359 semmilyen gyakorlati lépést nem irányoztak elő hatósági részről. Nem teljesen véletlen, hogy a lakásnyomor ebben a két időpontban kapott némileg kitüntetett figyelmet: 1873-at követően sem szüneteltek a várost sújtó tömeges járványok, sőt „az 1892. évi kolerajárvány már-már azzal fenyegette a fővárost, hogy nemcsak a túlzsúfolt lakásokban élő munkásnépesség esik a ragálynak áldozatul, hanem a ragály innen a jómódú lakosságra is rohamosan átragadhat."1 4 A spontán mechanizmusok, tehát a piac által szabályozott lakástermelés és a nem tervezett városnövekedés folyamataiba történő közvetlen állami beavatkozás (a várostervezés) a 19. században Európa-szerte majd mindenkor szorosan összefüggött a járványok elleni védekezéssel, a tőlük való páni félelemmel.1 5 Budapesten azonban még ez sem indított komolyabb állami vagy községi elhatározásokra, és legföljebb annyi történt, hogy a hatóságok kiterjesztették befolyásukat a lakások ellenőrzésére, a privát élettér úgymond egészségügyi felügyeletére;1 6 aminek a részeként ez időtől rendszeres statisztikai felmérések révén tájékozódtak a lakásviszonyok pillanatnyi állapotáról.1 7 A '90-es évek derekától az első világháború kitöréséig különösen sok szó esett a főváros időközben tovább romló lakáshelyzetéről, főként a munkások lakásnyomoráról. Nemcsak a szociális kérdések iránt mindig is fogékony baloldal, a polgári radikalizmus és a szociáldemokrácia, hanem a Bárczy István polgármesterré történt megválasztásával (1906) liberális korszakába lépő városvezetés is szüntelenül napirenden tartotta a kérdést. Se szeri, se száma a valóságfeltáró statisztikai, szociográfiai, szociológiai buzgólkodásoknak,sőt idővel a városvezetés úgyszintén rászánta magát egy municipális lakáspolitika kezdeményezésére. Az utóbbiból a vele párhuzamosan futó állami akció (a Wekerle-telep) mellett nagyszabású községi kislakásépítő tevékenység kezdett körvonalazódni, a lakáskérdés tudományos és publicisztikai vitatása nyomán pedig gazdag leíró anyag maradt ránk a tényleges állapotokról. A többnyire statisztikai módszerrel dolgozó mikrofelméréseket és a már '90-es években rendszeresített budapesti lakásstatisztikákat együtt hasznosítva igazán alapos betekintés nyerhető a fővárosi lakásviszonyokba. Az átfogó statisztikák legértékesebbjei egyébként 1906-ból és 1911-ből állnak rendelkezésünkre, amelyek külön elemzésére itt nincs hely, de szükség sincs rá, hiszen e munkát többen is elvégezték már. A figyelem azonban nem szorítkozott egyedül a fővárosra, hanem átterjedt a vidékre is. A Körösi József, Thirring Gusztáv, Ferenczy Imre, Bródy Ernő, Bród 14 Ferenczi Imre: A munkáslakás-kérdés különös tekintettel Budapestre. Bp., 1906. 15. Ld. Gyám Gábor: Nyilvánosság a nagyvárosban. Bp. Akadémia, megjelenés előtt. Különösen a Várostervezés - fertőtlenítés - szegregálás alfejezet. 16 1896-ban pl. 3200 lakásban közel 341 ezer tárgyat fertőtlenítettek. Vörös Károly: Budapest története IV. k. Bp., 1978. 411. 17 „A kolerajárvány elvonulása folytán azonban e figyelemnek egyetlen maradványa csak az a specziális lakásstatisztika maradt, amelynek készítését Hieronymi Károly akkori belügyminiszter rendelte el." Ferenczi Imre: i. m. 15.
