Századok – 1990

Folyóiratszemle - Mierzejwski A. C.: Albert Speer mikor adta fel? II/349

FOLYÓIRATSZEMLE 349 szovjet „támadó mozdulatok" ténye, amely a náci „honvédő háború" propagandaszólamával csengne egybe, csak a militáris antikommunizmus felélesztésére és a Szövetségi Köztársaság, különösen Genscher külügyminiszter keleti politikájának megzavarására szolgál. Holott Suvorov és Hoffmann távolról sem a „német védelem" mellett érvelt, pusztán a szovjet csapatmozdulatokat írták le. Az erősen politikus kritika a húszmilliós szovjet emberveszteség tragédiáját is beemelte a vitába, ami a háború kirobbanásának elemzésétől teljesen különálló és ugyancsak „kritikus" pont. 1946-tól 1951-ig hivatalos szovjet adatok az összes veszteséget megközelítőleg 7 millió főben adták meg; a hatvanas évek elején jelent meg hirtelen a máig elfogadott 20 milliós szám, egyes történészek szerint annak eredményeképp, hogy ebbe már a sztálini terror áldozatait is beleszámolták. A Barbarossa-terv kialakítását a történészek egy része igen korainak és a náci ideológia részének tartja. Dokumentumok alapján kimutattam, hogy a hadművelet terve 1940 decemberéig nem létezett; Hitler Anglia leigázását tartotta a legfőbb feladatnak. A romániai olajmezők felé irányuló szovjet manőver és a balti államok gyors szovjetesítése adta meg a lökést a terv kidolgozásához, amihez az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) és az OKH (Oberkommando des Heeres) a saját szakállára - Hitlertől függetlenül -hozzá is látott. 1940 nyarán azonban még minden „cseppfolyós állapotban volt". Ahogy a Barbarossa testet öltött, Hitler 1933 óta némileg háttérbe szorult saját ideológiája is mind harsányabban előtérbe került. A náci ideológia és gyakorlat mindjobban egymásra talált. A stratégiai mérlegelés és a barna ideológia között azonban 1941 márciusáig nem állapítható meg szoros összefüggés. Hitler 1941 január 9-én is még az Anglia elleni döntő győzelemről beszélt. A Barbarossa-terv genezisénél tehát a szovjet hadmozdulatok mindenképp figyelmet érdemelnek. The Historical Journal, vol. 31, 1988 június, pp. 377-390. S. M. A. C. MIERZEJEWSK1 ALBERT SPEER MIKOR ADTA FEL? A nürnbergi ítélőszék és a háború utáni nyugati közvélemény szemében egyaránt a lefegyverzően őszinte Albert Speer, a haditermelés minisztere volt a Harmadik Birodalom legmegnyerőbb egyénisége. Ε jól fésült képet csak erősítette emlékiratainak és börlönnaplójának világsikere és az amerikai televízió kétrészes riportfilmje. Speer hovatovább a tragikus hős vértjét öltötte magára, elsősorban könyveiben (A Harmadik Birodalmon belül, New York, 1970; Spandau, New York, 1976; Technika és hatalom, Esslingen, 1979; Beszivárgás, New York, 1981), de a történészek és a közönség is a tiszta technokrata tipikus példájának tartották, akit egy vérengző diktátor gonosz célok érdekében manipulált. Ezt a mítoszt mindeddig egyetlen ember, Matthias Schmidt tépázta csak meg, aki a közelmúltban kimutatta, hogy Speer volt az, aki Hitler mellett a legtovább - egészen 1945 áprilisáig! - bízott „a végső győzelemben". Mikor adta fel valójában Speer a reményt? Vallomásai szerint a Hitler-rezsimben soha nem is hitt - a náci ideológiáról már nem is beszélve. A Birodalom vezető elitjének legjózanabbul gondolkodó tagjaként elsőnek ismerte fel: a győzelem kilátástalan, és a közeli bukás veszélye fenyeget; mindvégig azon munkálkodott, hogy Hitler parancsainak kijátszásával biztosítsa a német nép átmentését a háború utáni időkre, olyannyira, hogy már a Führer meggyilkolását forgatta fejében. Speer tevékenysége a háború utolsó hónapjaiban egészen másról árulkodik. Annak ellenére, hogy emlékei szerint 1944 májusában - miután az amerikaiak lebombázták a német szintetikus üzemanyag- telepeket - győződött meg végleg a harc reménytelenségéről, a Zentralen Planung ülésén, két héttel az első légitámadások után „totális erőfeszítést" követelt a háború megnyerésére és a német néptől „egy utolsó áldozatot" kért „a ragyogó jövő" érdekében. Egy hónappal később drasztikus lépéseket tett az ipari nyersanyagoknak egyedül a hadiiparban történő felhasználása végett; a Stauffenberg-puccs kudarcát úgy értékelte kollégái előtt, mint a győzelem kivívása felé mutató fordulatot, mely egyedül a Führer vezetésével valósulhat meg. Néhány napra rá azt szorgalmazta, hogy a Luftwaffe öngyilkos-egységeket állítson fel az uráli