Századok – 1990

Folyóiratszemle - Hardacre Helen: Az államvallás kialakítása II/338

338 FOLYÓIRATSZEMLE léséhez. (Az ország vezetője, a Shogun ugyanolyan módon szervezte meg az ország életét, vagy a volt tartományurak beépítését saját hatalmi rendszerébe, mint ahogy a volt daimyo-k irányították tartományaik életét, vagy ahogy ők integrálták szamurájaikat saját struktúrájukba.) Az egységes állam megteremtésével, a háborús korszak befejeződésével a részben már eddig is hivatalnoki leendőket ellátó szamurájok immár véglegesen városlakó államhivatalnokok lettek. (Journal of Japanese Studies 1985. 11. vol. 2. no.) F. /. HELEN HARDACRE AZ ÁLLAMVALLÁS KIALAKÍTÁSA A ,,Nagy Kampány" és az ,,Uj Vallások" Japánban a Meiji-korig (1868-1912) a 6. század folyamán Kínából átvett buddhizmus számított hivatalos vallásnak, míg a shinto - a japánok ősi vallása - háttérbe szorult, illetve csak a népi vallásosság szintjén, a helyi védőistenek tiszteletében nyilvánult meg. Ez a shinto lett azután - önállósága és saját intézményrendszerének megalkotása után - a Meiji-korban Japán államvallása. A kormány törekvése eredetileg egy egységes nemzeti vallás kialakítása volt, amelyet kezdetben még nem azonosítottak a meglehetősen hagyományos fogalmat takaró shinto-val. A „Nagy Kampány" idején (1870-1884) kristályosodott ki az a nézet, mely az ország hivatalos vallásává az eredeti japánnak tartott shínto-t kívánta emelni. Mikor a 6. században a buddhizmust tették meg Japán államvallásának, a shinto hozzá való viszonyát akként határozták meg, hogy a shinto vallás istenségei tulajdonképpen Buddha reinkarnációi; azaz ebben az értelemben a shinto alárendelt helyzetbe került, s mivel nem számított önálló vallásnak, nem épülhetett ki intézményrendszere sem. Viszont - elsősorban a nép körében - továbbélt a helyi védőistenek tiszteletében, a szentélyek látogatásában és a zarándoklás hagyományában. A legjelentősebbnek az Ise szentélyhez való zarándoklatot tartották, amelyet életében egyszer majdnem mindenki megtett. A 19. század folyamán a kokugaku („Hazai tudományok") művelői - akik a „tiszta" japán tradíciókat akarták megvédeni a külföldi behatásoktól - ezeket a meglévő népi kultuszokat kívánták feleleveníteni, s ezzel az „ősi japán szellemet" feltámasztani, amelyet ők a shinto-ban véltek megtalálni. A shinto-nak államvallássá emelése érdekében a kormány több intézkedést tett. Először is hivatalosan elkülönítették a buddhizmust és a shinto-t. (1868) A buddhista egyházat erőteljesen visszaszorították, elsősorban anyagi bázisának megszüntetésével, földjeinek elkobzásával. Megteremtették az így önállóvá vált shinto intézményrendszerét, mégpedig a már meglévő szentélyek megszervezésével és rangsorolásával. Ε szintén 1868-as rendelet értelmében a shinto szentélyek hierarchiájának a csúcsán Ise állt, ami azt jelentette, hogy a többi szentély számára is az ise-i rituálé lett kötelező. 1871-ben bevezették a népesség szentélyek szerinti nyilvántartását: minden ember automatikusan a lakóhelye szerinti szentélynek lett a tagja. 1870-től 1884-ig tartott a „Nagy Kampány", mely a nemzeti egység megteremtését tűzte ki célul. A kampány sikerrel zárult abból a szempontból, hogy a buddhizmus visszaszorítása után a hivatalos vallás a shinto lett, ám papsága még nem tudott a „Három nagy tanítás" (1. az istenek tisztelete és az ország szeretete, 2. az emberi életút alapelveinek tisztázása, 3. a császár iránti hódolat és az udvar iránli engedelmesség) alapján hatásos propagandát kifejteni. A tanítások lényegében azt a célt szolgálták, hogy a népességet az állam rendeleteinek végrehajtására neveljék. A népi vallásosságnak azon elemei, melyek ezzel az alapelvvel - a meglévő társadalmi rend feltétlen tiszteletével - nem egyeztek, lassan eltűntek a „Nagy Tanításiból, melyet időközben a shinto szóval kezdtek jelölni. A shinto elterjedésében nagy szerepet játszottak a 19. század folyamán alakult új vallási irányzatok, melyek különbségeik ellenére több közös vonással rendelkeztek. A fizikai és szellemi jólét alapjának a harmóniát tekintették - test és lélek, egyén és közösség harmóniáját -; minden baj eredetének a harmónia megbomlását tartották, s gyógymódként, mellyel a harmóniát vissza lehet állílani, az alapvető értékek ápolását hirdették. Mivel törvény tiltotta a különböző szekták működését, ezen irányzatok a „Nagy Kampány"-ban való részvétellel elkerülhették az üldöztetést, és megnyílt előttük a törvényessé válás lehetősége is. Tanítá-