Századok – 1990
Folyóiratszemle - Az „ie társadalom” II/335
347 FOLYÓIRATSZEMLE AZ „IE TÁRSADALOM" A második világháború utáni Japánban az egyik legvitatottabb téma a japán premodern társadalom jellegének kérdése, s az, hogy a hagyományos viselkedési minták mennyiben határozzák meg a modern társadalom működését. A kérdés a történelmi örökség értelmezése, s ebben központi helyet foglal el a premodern kori (Edo-kor, 1603-1868) társadalom két alapegységének, a szamuráj-típusú hierarchikus-korporatív család, az i'c-nek, és a közmegegyezésen alapuló paraszti faluközösség, a m«ra-nak a megítélése. Mindkét közösségi formára jellemzi volt, hogy az egyén érdekeit alárendelték a csoport - vagy nemzeti szinten való szerveződés esetén: az állam - érdekeinek. A háború utáni évek hangulatában mindkét típust, mint a háborús ultranacionalista szervezés alapegységeit, éles támadások érték mind a japán értelmiség, mind a társadalmi reformokat sürgető, a megszálló amerikai csapatokkal érkezett tanácsadók részéről. Mintegy harminc év elteltével a japán csoportszerveződés és testületi irányítás elve új, kedvezőbb megvilágításba került, mely szerint az ie vagy mura típusú önszerveződési alapelv eredményesen funkcionált Japán gyors modernizációja során, s a mai társadalom működésének is bázisát szolgáltatja. Ezen új értelmezés kialakításához nagyban hozzájárult három szerző - Murakami Yasusuke, Kumon Shumpei és Sato Seizaburo - műve (Bunmei to Shite no ie shakai, Tokyo 1979.), melynek angol nyelvű rövidített változatát Murakami ismertette. A teljesen új megközelítés mind módszertanát, mind eredményeit tekintve vitát kavart a japán társadalomtudománnyal foglalkozók körében. Az ,/<? társadalom" kérdéseiről, Murakamiék nézeteit kiegészítve vagy azzal vitázva, több történész, szociológus és antropológus mondott véleményt. Murakamiék módszertani megközelítése is eltért a társadalom- politikai elemzések Japánban addig követett fő irányától, a marxista történelemszemlélettől. Elméletük hátteréül történész-szociológusok és kultúrantropológusok munkái szolgáltak (Gordon Childe, Marc Block, Nakane Chile stb.). Az emberi társadalom fejlődésében két technológiai forradalom - a mezőgazdasági és az ipari - jelenti a fordulópontot, mely az ember történelmének három fázisát: a vadászó-gyűjtögető, a mezőgazdasági és az ipari szintet egymástól elválasztja. Valamennyi szinten a társadalom fejlettségi foka - bizonyos keretek között - nyitott, nincs előre meghatározott forma, melyet szükségszerűen venne fel. Murakamiék általános, elméleti munkájukban a társadalom történetének leírását a mezőgazdasági társadalom kialakulásával kezdik, amely Japánban a rizstermelés elterjedésével (kb. i. e. 3. sz.) hozható összefüggésbe. A mezőgazdasági társadalom - mely lényegében az Edo-kor végéig (19. sz. közepéig) fennállt - történetének első felében az uyV-rendszer (eredetileg vérségi alapon szerveződött, arisztokrata nemzetiségek uralma) alapján épült fel, míg történetének második felében az ie szisztéma dominált. Az ie a 11. század folyamán jelent meg a bushi (szamurájok) körében, hogy aztán a társadalom szerveződésének alapegysége legyen. Az ie nem egyszerűen „nagycsalád" vagy „háztartás" - hiszen a vérségi kapcsolatot gyakran szerződés helyettesítette -, hanem egy olyan önigazgató gazdasági egység, független jogi testület, mely közös tulajdonnal rendelkezik, vezetője, a „családfő" egyben a csoport felelős képviselője is, a tagok pedig funkcionális hierarchiában helyezkednek el. Az íe-k autonóm csoportok, s egységük alkotja az államot. Murakamiék úgy vélik, a mai japán társadalom /otípusú csoportokból szerveződik, legyen bár szó a családról, vagy a család-mintára kiépülő vállalatokról. A szerzők egyik leglényegesebb megállapítása a japán történelem kontinuitásának, a saját erőforrásokból megvalósított öntörvényű fejlődésnek a meglétét kívánja bizonyítani.
