Századok – 1990

Történeti irodalom - Wirtschaftliche und politische Integration Europa in 19. und 20. Jahrhundert (Ism.: Mérei Gyula) II/308

310 TÖRTÉNETI IRODALOM litikai hatalmi törekvéseit segítette. A többi német állam polgársága pedig gazdasági érdekei miatt törekedett a német egységre. Ezen a tendencián a Habsburgok és a német középállamok ellenállása a 60-as években nem tudott változtatni. Poroszország még a korábbinál is erőteljesebben érvényesítette gazdasági fölényigényét az ellenállókkal szemben. Erőteljes gazdaságnövekedésből következően növekvő exportorientáltsága a nagy európai piacra utalta. A német államok polgársága emiatt is a porosz állami vezetés mögé állt. A kisnémet egységkoncepció fontos tényezője volt a gazdasági hegemónia és kisugárzó hatása Közép-Európa államainak társadalmi, gazdasági struktúrájára. A gazdasági vezetőszerep segítette a kisnémet ,,Obrigkeitsstaat"-ban a militarista hagyományok még erőteljesebb érvényesülését, holott az adott történelmi időpontban - véli Hahn -, elképzelhetők voltak a vezetőszerep más megoldásai is. Ezek felsorolása után bírálja a szakirodalom ama termékeit, amelyek még napjainkban is az eredményes integrációs folyamat példájaként aktualizálják a Zollvereint a hegemoniális integrációs struktúrák ambivalens következményeinek figyelembevétele nélkül. Rolf H. Dumke: A német Zollverein, mint a gazdasági integráció modellje c. tanulmányában bizonyos mértékig folytatja Hahn gondolatmenetét és hangsúlyozza: fontos történeti tények szólnak az ellen, hogy közvetlen következtetéseket vonjunk le a történelemből. Elhamarkodott állítás a Zollvereint a gazdasági integráció prototípusának tekinteni. Az 1860-as közép-amerikai integrációs törekvéseinek elemzése arra int, hogy másképpen értékeljük a vámunió szerepét a fejlett és másképp az ún. fejlődő államok esetében. Ha eme feltevés történetileg igazolást nyer, akkor a Zollverein és az EGK a vámuniómodell két történetileg eltérő megnyilvánulásaként hasonlítható össze. A vámunió-modell és a modernizáció kezdete részben összhangban van, részben kiegészíti egymást. Angol és amerikai szakirodalom beható elemzése után Dumke megállapítja, hogy a Zollverein folyamatában politikai-gazdasági és fiskális szempontok egymással összefonódva érvényesültek. A modernizáció kezdetén a hangsúly a változás összetettségén van, nem csupán a gazdasági tényezőn. A Zollverein történeti mozzanatai közvetlenül, mechanikusan nem vihetők át az EGK-re. A két történeti képződmény között nagy az eltérés. A Zollverein elsősorban politikai döntés volt, míg a gazdasági integráció csupán a velejáró szerepét töltötte be. Már pusztán emiatt sem válhat közvetlen hivatkozási alappá az Európai Unió felépítésével és további fejlődésének esélyeivel kapcsolatban. Klaus Megerle: Német közép- és kisállamok gazdasági integrációja és politikai orientálódása a birodalomalapítás előterében c. írásában szembeszáll ama nézetekkel, amelyek szerint Bismarck kisnémet egység-koncepciója az európai integráció történelmi mintája lehetne. Bizonyítani kívánja: lehetséges eredményes együttműködés szuverén közép- és kisállamok, valamint a nagyobbak között bizonyos határok közé szorított gazdaságpolitika terén. Ma eme kél tényező interdependenciája különösen időszerű, minthogy az 1950-es évek „Európa-eufóriája letűnt, az EGK egyik válságból a másikba tántorog, és nehézségek új dimenziói tárulnak fel anélkül, hogy bárki is túl sok bizalmai előlegezzen az európai integráció előrelépésének" (102. o.)-véli Megerle -, Emiatt látja indokoltnak ama kérdés többoldalú megvilágítását, vajon a gazdasági, ill. a politikai eszközökkel létrehozandó integráció közül melyiké az elsőbbség? (Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ilyen merev szétválasztást nem tartunk a történeti valóságot helyesen tükrözőnek és így indokoltnak sem). Megerle - Wolfram Fischer nyomán - úgy látja, hogy a középállamokat nagyon is jól felismert önérdekük hajtotta a német egység felé, jóval korábban, mintsem az porosz törekvések formájában jelentkezett volna. A porosz érdekek elhatalmasodásával szembeni ellenállásban is ez az önérdek fejeződött ki. Egyes délnémet államok még 1875-ben is magasabb arányban részesedtek Németország ipari termeléséből, mint Poroszország, vagy akár a Rajna-vidék. Ugyanakkor az infrastruktúra 1848 előtti fejletlensége miatt nagy mennyiségű agrártermékei importáltak Poroszországból, mert hasonlóra, az említett objektív nehézség miatt a Habsburg-monarchiából és Oroszországból még nem volt akkora lehetőségük, mint később, amikor már fejlettebb infrastruktúra állt rendelkezésre. 1871-ig az egymással is viaskodó német kis- és középállamok Poroszország és a Habsburg-monarchia között lavírozó, a feltörő burzsoázia érdekeit és liberális pártjaik egyes csoportjainak egymásétól eltérő koncepciójú politikáját a gazdasági szempontok mellett a szuverénitás biztosításának a célja is vezette. 1868 és 1870 között a déli német államokban a porosz hatalomkifejtés akkora szorongást váltott ki, hogy a kisnémet egység a porosz-francia háború eredménye nélkül aligha jöhetett volna létre. Peter Theiner: Közép-Európa-tervek a wilhelminus Németországban c. írásában Guillaume de Molinari - Bismarck által elveteti - vámuniós tervének ismertetése után sorra veszi az 1879 és 1915 között felmerült „Közép-Európa"-terveket, köztük - tudjuk - a Magyarországi Antiszemitapárt, majd később az Ali-