Századok – 1990

Történeti irodalom - Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848–1867. III. Abteilung. Das Ministerium Boul-Schauenstein. Band 4. (Ism.: Kozári Mónika) II/305

306 TÖRTÉNETI IRODALOM A két fő témakör mellett a minisztertanácsi üléseken a legnagyobb teret a közigazgatás és a hivatalok kérdései foglalták el. A nagy közigazgatási reform már lezárult, így a legfontosabb ilyen jellegű kérdések a Lombard-Velencei Királyság kapcsán merültek föl. A napirendi pontok között azonban a közigazgatást és a hivatali apparátust érintően gyakran találkozhatunk nyugdíjazásról, fizetésről, fizetéskiegészítésről, bérpótlékról, tandíjról, uniformisról és a hivatalnokok kitüntetéséről hozott határozatokkal, vagyis privilégiumokkal, amelyeket ez a neoabszolutista kormányzat számára nagyon fontos réteg élvezett. Ezek rutinkérdések voltak, amelyek nem váltottak ki a minisztertanács tagjai körében nagyobb vitákat. 1848 problémája már egyre kevésbé foglalkoztatja a minisztertanácsot. Még feltűnik ugyan néhányszor mint napirendi pont: javak konfiskálása Magyarországon és az olasz tartományokban, kegyelmi kérvények elfogadása vagy elutasítása. Külpolitikai kérdések alig kerültek a minisztertanács elé, lévén, hogy a császár az ezekben való döntést más grémiumoknak tartotta fönn. A krími háborűt illetően csak az ultimátum formájában megfogalmazott osztrák békefeltételekre válaszul adott orosz békefeltételeket hozták a minisztertanács tudomására. A háború kísérőjelenségei és következményei azonban világosan tükröződnek a jegyzőkönyvekben. (Pl. olyan formában, hogy kiviteli tilalmat vezettek be fegyverre, ólomra, salétromra, kénre, kovácsoltvasra, acélra, kaszára, lóra.) A mozgósított hadsereg anyagi terheit az államháztartás 1855-ben már nem bírta elviselni. Brucknak tulajdonítják azt a mondatot, hogy „Isten tartsa fenn az osztrák hadsereget, én, a pénzügyminiszter már nem tudom". (XV. p.) Heindl foglalkozik ennek a kilátástalan gazdasági helyzetnek az okaival és Brucknak a válságból való kilábalás érdekében tett intézkedéseivel, a valutaszanálási programmal és a Credit-Anstalt megalapításával. Amennyire kevéssé jelenik meg a külpolitika, annyira fontos helyet foglal el a közlekedés, vasútépítés. Heindl hangsúlyozza, hogy Bruck a vasútépítést nemcsak a birodalom infrastruktúrájának javítása érdekében szorgalmazta, hanem ezzel politikai - külpolitikai céljai is voltak. Ezt azonban bővebben nem tárgyalja, pusztán arra szorítkozik, hogy a Bruck minisztersége idején épült fontosabb vasútvonalakat felsorolja. Waltraud Heindl a bevezetőben egy egész fejezetet szentel az állam és egyház viszonyának, a konkordátum megkötésének és következményeinek. „Ha a konkordátumot nagy politikai államprogramnak tekintjük, amelyben az egyház és az állam az addigi értékrend fenntartására szövetkezett, akkor ennek a házassági törvénynek a megkötése, amelyben az állam ilyen nagy engedményeket tett az egyháznak, természetes következmény és koncesszió" - ftja. (XXXII. p.) A vallási kérdések súlyát jelzi, hogy bár a kötetben mindössze 8 irat foglalkozik a konkordátum előkészítésével, ezek a kötet terjedelmének körülbelül negyedét teszik ki. A kötet 79 minisztertanácsi jegyzőkönyv iratait tartalmazza, átlagosan 4-5 napirendi pontot. Ezekből elenyészően kevés a magyar vonatkozású. A témák: 1. 1848: a politikai „bűnösök" javainak konfiskálása és a Kossuth-bankó birtoklásának megtiltása és büntetése; 2. közigazgatás, hivatal, bíróság: urbáriális bíróságok felállítása, a kerületi bíróságok pecsétjéről Bach rendelete, a kereskedelmi minisztériumhoz tartozó hivatalnokok egyenruhája, hat erdélyi igazságügyi alkalmazott és egy Árva megyei bíró nyugdíjemelése; 3. egyházak: tárgyalások a magyarországi evangélikus egyházi ügyekről, az ungvári katolikus gimnázium ügyeinek szabályozása, néhány közösség visszaadása a görögkatolikus egyháznak; 4. infrastruktúra: a Szeged-Temesvár vasútvonal kiépítése. Az iratok jegyzetelése nagyon alapos, visszautaló és korrekt. A kötet használatát elősegíti egy elavult kifejezéseket tartalmazó, a minisztertanácsok résztvevőinek jegyzéke, a jegyzőkönyvek és mellékletek kronologikus jegyzéke, és névmutató. Mint a sorozat eddig megjelent kötetei mindegyikénél, ennél is közreműködött magyar lektor. A kiadó köszönetet mond Sashegyi Oszkárnak ezért a munkájáért. Kozári Monika