Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 267 tiségi igények jelentkezésétől rettegő, az abszolutizmus ismételt feléledésétől is tartó nemesi liberális földbirtokos rétegek képviselői - a többségi párt vezérének halálát követő hetekben lehiggadtak, és a Deák Ferenc által képviselt felirat mellett sorakoztak fel.5 3 Más kérdés az, hogy Bécs számára még az is túl soknak látszott, amit Deák felirati beszédében előterjesztett. Az angol diplomáciai testületet a Teleki halálával bekövetkezett váratlan fordulat meglepte. Bloomfield követ már május 9-én - tehát az öngyilkosságot követő napon - felkereste Rechberg grófot, hogy tájékozódjon Teleki gróf halálával kapcsolatosan -, de semmiféle megnyugtató választ erre nem kapott. Rechberg olyanféle magyarázattal szolgált csupán, hogy véleménye szerint Telekit nagyon elkedvetlenítették azok a hírek, melyek Kossuthtól, Klapkától és más emigránsoktól származtak, a külföldről várható segítség kilátástalanságairól. Ezen remények kútbaesése, a kedvezőtlen nemzetközi hírek járultak hozzá Rechberg szerint elsősorban ahhoz, hogy Teleki véget vetett életének. Az osztrák külgyminiszter továbbá oly módon tájékoztatta az angol követet, hogy Teleki halála nem fogja maga után vonni a magyarok igényeinek csökkenését, sőt attól tart, hogy Deáknak a császári feliratra adandó előterjesztése „teljesen elfogadhatatlan lesz, mert jelezni fogja, hogy a jelenlegi országgyűlés csakis az Ausztriával létrehozandó perszonáluniót fogadhatja el". Ezen információ világosan jelezte az osztrák kormány változatlan kitartását a Februári pátensben foglalt rendelkezések mellett, és hogy nem is kíván egyelőre élni azzal a mérsékeltebb és békésebb fordulattal, mely Teleki halála után voltaképpen bekövetkezett. A magyarországi politikai viszonyoknak ezen egybemosása az angol diplomácia képviselője előtt, arra mutatott, hogy Bécs elhatározott szándékává vált a birodalmi centralisztikus politika határozott képviselete és alkalmazása. Ehhez viszont szerette volna megnyerni Anglia jóakaratát is. Rechberg gróf azon szavai, hogy „türelemre van szükségünk" - csak olyképpen volt értelmezhető, hogy merev álláspontjukból egyelőre egy jottányit sem hajlandók engedni és mint mondotta, ha az adott évben a békét nem zavarják meg, akkor reménykedik a jobb idők eljövetelében - azaz abban, hogy végül is az idő megtöri a magyarok ellenállását, ragaszkodását saját alkotmányukhoz. Amit mindebből Londonnak meg kellett értenie - az a béke biztosításának Ausztria részéről emlegetett igénye - vagyis az, hogy az osztrák belpolitikai rendezés Bécs által elképzelt és igényelt formájának biztosítását semmiféle nemzetközi krízis, konfliktus ne zavarja meg - ebben jelölték meg elsősorban Anglia áldásos szerepét, mellyel előmozdíthatja a közép-kelet-európai térség konszolidációját.54 Azon Rechberg által Russell felé sugalmazott vélemény, hogy Bécs számára voltaképpen teljesen közömbös, hogy a magyar országgyűlésben a határozatiak, avagy a feliratiak kerülnek-e többségbe, az emigrációból hazatért Teleki pártja, avagy a mérsékeltebb Deák-Eötvös-párt, mert mindkettő követelései veszélyeztetik a birodalom egységét, biztonságát - korántsem tekinthető őszinte megnyilatkozásnak. Sokkal in-53 Vö. Berzcviczy: Az absolutismus kora. 1. m. III. 241. és köv. I.; Kónyi: Deák. I. m. III. 102. és köv. 1.; Angyal Dávid: Teleki László öngyilkossága. (Tanulmányok. Budapest, 1923. 177. és köv.). 54 Bloomfield Russellnak, Vienna, 1861. máj. 9. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 610/239.).
