Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 263 Az erejében bízó bécsi kormányzat Schmerling előtérbe kerülése után fokozatosan a határozottabb, a keményebb politika útjára váltott át Magyarország irányában. A Februári pátensben kifejezésre jutó centralisztikus elvek érvényesítése jegyében tekintettek az 1861. április 6-án Budán megnyílt magyar országgyűlésre is. Az utóbbi összeülését a nemzetközi közvélemény előtt olyképpen igyekeztek tálalni, mint engedékenységük, hajlékonyságuk, megegyezési készségük jelét, hangsúlyozva: ha mindezek ellenére mégsem jön majd létre megegyezés Magyarországgal, akkor ezért azoknak kell a felelősséget viselni, akik túlzott igényeikkel, a birodalom egységét veszélyeztető fellépéseikkel azt meggátolták. A Februári pátensben kifejezésre jutó célokat európai érdekűnek mondották Bécsben, melynek érvényre juttatása összhangban áll az európai hatalmak alapvető igényeivel. Rechberg külügyminiszter ilyen értelemben kérte a Palmerston-kormány megértését és támogatását is.45 A jelek arra mutattak, hogy Londonban várakozással, növekvő érdeklődéssel tekintettek a magyar országgyűlés felé, és annak mikénti magatartásáról várták a megbízható híreket Bécsből és Pestről egyaránt. Dunlop a maga részéről teljes mértékben igyekezett eleget is tenni az iránta megnyilvánuló várakozásoknak. A képviselőválasztásokról, a képviselők többségének radikalizálódásáról érkező információk eléggé összefonódtak gróf Teleki László politikai működésének megindulásával, országos népszerűsége fokozódásával. Dunlop szerint a képviselők többsége a félmegoldásokat, a kiegyezés gondolatát nem pártolja - reménykedve tekintenek a nemzetközi élet eseményei felé, így a Boszniában és Hercegovinában támadt mozgalmak kihatásait latolgatják, de várakozással figyelik az Olaszországból és a különböző német államokból érkező híreket is. Vannak, akik arra számítanak, hogy kirobbanhat egy általános európai krízis, mint ez 1848-ban már megtörtént, és akkor nem lehet akadálya annak, hogy visszaállítsák az 1848-as alkotmányt. Dunlop úgy véli, hogy abban az esetben, ha az utóbbi általános alapelveit Bécsben respektálnák, vagyis hozzájárulnának a felelős magyar minisztérium kinevezéséhez, abban az esetben a kiegyezés a magyarokkal lehetővé válna és megoldást találnának a birodalmi katonaság kényes problémáinak rendezésére is. Ámbár mindennek bekövetkezését a mérsékelt liberális körökben megkérdőjelezik, és kevés valószínűségét látják egy esetleges felkelésnek is. Ε körökben úgy vélekednek, hogy ha Bécs az országgyűlést feloszlatná, katonai erő demonstrálásával lépne fel, az esetben a képviselők csendesen szétoszlanának, ki-ki hazamenne, miután egy formális tiltakozást elfogadnának. Ismerve a későbbi események kimenetelét - Dunlop információi első kézből származtak, azoktól a politikusoktól, akik döntő többségre tettek szert az országgyűlésen. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a várható események tekintetében a Palmerston-kormány messzire tekintő és megbízható információkat kapott Pestről már 1861 áprilisában - jóval az események kibontakozása előtt.46 Dunlop kellő figyelmet szentelt a magyar országgyűlés felsőházának is, jelezve a ve-45 Az angol kormánynak a magyar kérdés iráni tanúsíloll érdeklődéséről gróf Apponyi Rudolf londoni osztrák követ rendszeresen beszámolt Rechberg gróf külügyminiszternek küldötl jelentéseiben. Az 1861. március-április hónapokban írl beszámolóiról Joscf Redlich: Das österreichische Staats- und Reichsproblem. 1848-1918. I—II. Leipzig, 1920-1926. II. 739. és köv. 46 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. ápr. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 609/16.).
