Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
264 LUKÁCS LAJOS zető arisztokrácia, a konzervatív politikusok nézeteit és taktikáját. Szólt többek között gróf Esterházy Mihályról, a felsőház elnökéről és annak megnyitó beszédéről, valamint hatásáról. Az elnök, figyelemmel a közhangulatra, az alsóház soraiban uralkodó nézetekre, jónak látta a megemlékezést az 1849-ben mártírhalált halt gróf Batthyány Lajosra, az első felelős magyar miniszterelnökre. A felsőház leglojálisabb, legudvarhűbb tagjai emiatt nehezteltek is rá, és az idős grófot „vén agyalágyultnak" titulálták. Nem így az országos közhangulatot jobban követő főurak, akik örültek a bátor megnyilatkozásnak, és hasonlóképpen vélekedtek a lakosság szélesebb köreiben is.4 7 Ami pedig az alsóházi képviselők megválasztását illeti - arról Dunlopnak akadtak a mérsékelt liberális ellenzék számára nem éppen kedvező információi. Ezek szerint a választók köre szűk volt és még a szavazati joggal rendelkezők közül is nagy számban tartózkodtak a szavazástól. Értesülései szerint a népesség szegényebb rétegei körében „csalásnak" „gyerekjátéknak" tekintik a választásokat - olyan valaminek, amire a dolgozó embereknek nincs is idejük, és egyébként is az ő érdekeikkel nem is törődnak. Állítólag Pesten olyan kijelentés is elhangzott, hogy majd akkor szavaznak, ha Garibaldi a Száván innen lesz, Kossuth pedig Szegednél átkel a Tiszán. A fővárosban uralkodó hangulathoz sok tekintetben hasonló értesülések érkeztek Dunlophoz Erdélyből is - „miszerint a parasztság és az alacsonyabb néprétegek között az egész országban erősödnek a hasonló elképzelések és várakozások". A mérsékelt liberális ellenzék politikai működésére a feszült és kritikus közhangulat rányomta bélyegét. Mint Dunlop megjegyezte, e jelzett körökben nagyon tartanak a lakosság türelmetlenségétől, nyomásától, és éppen ezzel hozható összefüggésbe a képviselők radikálisabb magatartása és azon véleménye, hogy „haladásukat meg kell gyorsítani".4 8 Ami a magyar országgyűlés vezető két pártcsoportosulásának jövőbeli helyzetét, egymáshoz való viszonyát illeti, erről Bloomfield követ figyelemre méltó értesüléseket küldött Londonba. Hivatkozik az országgyűlés egyik Bécsbe érkezett és Deákhoz közel álló - ámbár meg nem nevezett - tagjára, akitől azt az információt kapta, hogy a Deák vezette képviselők száma 80 főre tehető, ugyanennyire tehető a Teleki gróf mögött álló képviselők száma is. Tekintve, hogy az alsóház nagyjából 300 képviselőt számlál, a megmaradó 140 tagot olyan ingadozónak lehet tekinteni, akik még nem kötelezték el magukat egyik pártirányzat mellett sem. Ily módon a későbbi parlamenti küzdelem fogja eldönteni, hogy majd melyik pártnak sikerül az ingadozók többségét maga mellé állítani. Bloomfield úgy látja, hogy ha Deáknak sikerülne befolyását kiterjesztenie, az esetben a mérsékelt irányzat kerülhetne többségbe, hatalmuk megnövekedne, és nagy hatással lehetnének az egész országra. Mindennek jelentőségét azonban nagymértékben lecsökkentheti Bécs magatartása, amennyiben az osztrák kormány kevés megértést mutatna Deák programja iránt. Ha a bécsi vezetők elmulasztanák az alkalmat, nem élnének a keletkező lehetőséggel, akkor nehezen képzelhető el a kibontakozás Magyarországon. Bloomfield véleménye szerint az osztrák 47 Dunlop Bloomfieldnek. Pest, 1861. ápr. 9. (Uo. 609/17.). 48 Uo.
