Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
262 LUKÁCS LAJOS Teleki László táborához tartozandónak véltek, nagy örömmel támogatták és választották meg képviselőnek - indító lökést adva a radikálisabb célkitűzéseket hangoztató, úgynevezett határozati párt kialakulásához. Mindezen eseményekkel párhuzamosan a szabadabb kritikai stílust érvényesítő sajtótermékek is hozzájárultak a közhangulat felforrósodásához.4 1 Közben az óvatos, de körültekintőbb politikai vezetők Bécsben a nyugodt magatartást, a meggondoltságot tanácsolták - mondván: mindaddig, amíg az ellenzékiség Magyarországon csak szavakban, fokozott agitációban, erélyesebb sodrású újságcikkekben jut kifejezésre, addig nem kell túlságosan aggódni -mert mindez a felgyülemlett elégedetlenség, a feszültség levezetését, feloldását is szolgálja.4 2 Dunlop, aki a magyarországi helyzet ilyképpen történő felfogásában nem látott különösebb kivetnivalót, nem hallgatja el jelentéseiben, hogy amennyiben az események akár fent Bécsben, akár lent Magyarországon túllépnék az óhajtott kereteket, akkor a békés kibontakozásba vetett remények nem válhatnak valóra. Éppen ezen meggondolásból továbbra is nagy figyelmet szentel minden olyan jelenségnek, mely akár osztrák részről várható erőszakos fellépésre mutat, akár az ellenzéki mozgalom radikalizálódásának túlhajtásaiból bekövetkezhet. Ebből a szemszögből tekintett az 1848-as márciusi forradalom évfordulójára, március 15-ére is -, erőteljesebb szenvedélyek kirobbanásától tartva. Utal az egyidejű lengyelországi, varsói mozgalmakra, melyek az egész osztrák birodalomban nyugtalanságot váltottak ki, és nehezen kiszámítható következményekre vezethetnek. Ámbár az osztrák kormánykörökben arra is számítottak, hogy éppen a várható szenvedélyek elleni közös fellépés közelebb hozhatja Poroszországot Ausztriához - ami közös akciókban is megnyilvánulhat. Dunlop értesülései szerint a helyőrségek Magyarországon bőségesen el vannak látva fegyverekkel és élelmiszerekkel, különösen az erőd jellegű centrumok, mint Buda, Temesvár, Orsova és más helyek, ahol nagy katonai erők vannak koncentrálva, ellenőrizve a fő közlekedési útvonalakat és készen állva a határozott fellépésre.43 A katonai vezetőket is kellő utasítással látták el: könyörtelenül lépjenek fel a tüntetésekkel, zendülési kísérletekkel szemben. Ámbár egyes tisztek nem voltak teljesen meggyőződve arról, hogy a különböző ezredek egyforma határozottságot tanúsítanának, és feltételezték, hogy bizonyos alakulatoknál a katonaság megtagadná a tüzelést a lakosságra. A március 15-ével kapcsolatos előzetes aggodalmak azonban túlzottaknak bizonyultak, mert végül is az évforduló különösebb zavarok nélkül telt el. Dunlop véleménye szerint ehhez a magyar politikai ellenzék vezetői is hozzájárultak, miután sikeres erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy megelőzzék a diákok és a tanoncok tüntető felvonulását. A közhangulatot azonban nagyon is jelezte, hogy a legtöbb üzlet március 15-én zárva maradt, és szép számmal látogatták meg az 1848-as idők mártírjainak és az 1860-as összecsapásokban meghaltak sírjait.4 4 41 Vö. Ferenczi Zoltán: Deák élete. I—III. Budapest, 1904. II. 274. és köv.; Berzeviczy: Az absolutismus kora. I. m. 229. és köv. 42 Vö. Szögyény-Marich László emlékiratai. I. m. III. 93. és köv. 43 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. márc. 12. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 608/11.). 44 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. márc. 17. (Uo. 608/12.).
