Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

258 LUKÁCS LAJOS genedéséhez, a lakosság közömbösségéhez.3 3 Tisztességtelen eljárásnak minősíti Pod­maniczky azt, hogy most Bécsben Magyarországról eltorzított, tendenciózusan hamis híreket keltenek, éppen akkor, amikor a törvényesség helyreállítására történnek előre­lépések, most, amikor szakítanak a bukott abszolutista rendszer gyakorlatával -, ilyen körülmények között beszélnek arról, hogy a magyarok „a középkor szellemét hozzák vissza" - elhallgatva azokat a sérelmeket, visszásságokat, melyek az osztrák hatósá­gok eljárásaiból származnak. így utal arra, hogy a testi fenyítés alkalmazását, a bot­büntetést 1843-ban a magyar országgyűlés az új büntetőtörvénykönyv kidolgozásával megszüntette, de sajnos ezt a törvényt a bécsi hatóságok sohasem szentesítették - ta­lán most az összeülő országgyűlés törvényerőre emelheti. Dunlop messzemenő jóaka­rattal fogadta a levélíró érvelését, ha talán annak részleteivel nem is mindenben ér­tett egyet.3 4 A továbbiakban megértően fogadta Dunlop a magyar liberális ellenzék állás­pontját az 1861. február 26-án kibocsátott Februári pátens vonatkozásában is. Erről olyképpen informálta az angol kormányt, hogy az az Októberi diplomához képest visz­szalépést jelent, mert Magyarország kezelését Bécs szorosabb birodalmi kötelékbe kí­vánja fogni, egy erőteljesebb centralista politikát szándékszik érvényesíteni. Dunlop megítélése szerint a Schmerling államminiszter nevéhez fűződő centralista irányzat csak megnehezíti a kibékülés útjának egyengetését Magyarországon. Szinte általános­nak tekinthető a Februári pátens elutasítása az országban, az új császári pátens egy táborba tereli a különböző árnyalatú magyarországi ellenzéki csoportokat - mélysé­ges kiábrándulást keltve azokban, akik remélték a megegyezést. Dunlop felfigyelt ar­ra is, hogy a Februári pátenst még az osztrák tartományokban sem fogadták egyértel­mű lelkesedéssel és örömmel. Az osztrák tőkések rossz hangulatát jelezte a sajtó, de a tőzsdei árfolyamok alakulása is. Figyelemre méltó észrevétele, hogy a magyarorszá­gi sajtó a bécsi centralista fordulatról igen szűkszavúan közöl híreket, amiben kifeje­zésre jutott Ά, tartózkodás, a megdöbbenés és némileg a várakozás is, figyelve a tár­sadalmi-politikai erők újabb elrendeződését, magatartásának alakulását. Amit Dunlop az elterjedő véleményekről megtudott, azt abban foglalta össze, hogy az Októberi dip­lomát még mindig jobbnak tartották, mint az új pátenst, mert az előbbi legalább né­mi reményt nyújtott a sajátos belső magyar adminisztráció kiépítésére, valami ígére­tet sejtetett a nemzeti élet élénkülése számára, a követelt jogok szélesebb elismerésé­re a Pragmatica Sanctio általános szellemében. A Februári pátens Magyarország kor­mányzatát messzemenően szűkítette, a létesítendő Birodalmi gyűlésben 80 magyar szavazat lenne, vagyis ott felfalnák őket. Dunlop úgy látja, hogy „Schmerling úr ke­gyetlenebb, mint legmagyarellenesebb elődei voltak". Most már csak abban remény­kednek, hogy az országos felháborodás és az ellenzéki hangulat erősödése ellenére az országgyűlés mégis össze fog ülni, és a jelenlegi magyar adminisztráció vezetői he­lyükön maradnak. Dunlop úgy informálódott, hogy az új helyzet ellenére az Eötvös­" Báró Podmaniezky Frigyes Dunlopnak, Aszód, 1861. márc. 6. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 608. Másolat. Melléklete Dunlop Bloomfieldnak, Pest, 1861. márc. 12,-i levelének. Uo.). 34 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom