Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 251 az adómegtagadással, gyakoriak az úgynevezett „dohány-lázadások" a falvakban, melyek viszont a mérsékelt elemeket riasztják meg, attól tartva, hogy a kantárt kiveszik a kezükből. Nem mulasztja el megbízóit arról sem értesíteni, hogy Magyarország gazdasági életét, kereskedelmi forgalmát is alaposan szemügyre veszi és tárgyalásokat folytat a Magyar Kereskedelmi Kamarával. 0 A tevékeny Fane, párhuzamosan Dunlop további pesti megbízatásával, maga is erőteljes figyelemben részesítette a magyarországi eseményeket. így Russellhoz küldött 1861. január 24-i jelentésében hosszasan taglalja a császári kormányzatnak első határozott lépését az Októberi diploma kibocsátását követő magyarországi eseményekre. Gondolunk ez esetben az 1861. január 16-án kibocsátott reseriptumra, melyet Bécsben csattanós válasznak szántak a megyei mozgalmakra. Ellenlépésnek tekintették az 1848-as alkotmány melletti kiállásokra, a megyegyűlések merész kormányellenes bírálataira, a Bach-korszak alatt hozott törvények hatályon kívül helyezésének követelésére, továbbá mert törvénytelennek jelentették ki a kancelláriát, a helytartótanácsot, a konkordátumot, a telekkönyvi törvényt, az adóbehajtás rendszerét, a katonaállítás módját és sok minden más rendelkezést, mely a bécsi kormányzat szemében alapvetőnek tűnt. Az adófizetés megtagadására szóló felhívások és annak tettekben is megnyilvánuló jelenségei, a megyei bizottmányok tagjai közé neves emigráns vezetők választása, sőt az olasz függetlenségi mozgalom vezető alakjainak is megyebizottsági tagsággal történő megtisztelése - különösen irritálóan hatottak a bécsi kormánykörökre. A januári reseriptum a katonai erőszakot helyezte kilátásba, a teljes határozottságot a kormányellenes fellépésekkel szemben. A kialakuló magyarországi helyzetet Fane számos példával, híradással, eseménnyel illusztrálja. Rámutat arra, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből érkező hírek szerint a megyei bizottságok, városi testületek hatályon kívül kívánnak helyezni minden olyan törvényt, rendeletet, melyet a magyar alkotmány nem erősített meg, mert azokat eleve törvénytelennek tekintik és felfüggesztésüket követelik. A kormány viszont tiltakozik ezen döntések ellen, kétségbe vonja a megyék és városok ilyen értelmű jogait, arra utalva, hogy csak átmeneti jellegű intézkedésekről van szó, és a majdani országgyűlés feladata lesz a szükséges változtatások eszközlése. De ennek bekövetkeztéig a régi törvények fenntartásának szükségessége indokolt és a teljes anarchia megakadályozása érdekében szükséges. Az utóbbi vélemény indokoltságának alátámasztása mellett Fane utal Deák álláspontjára, melynek Pest városa közgyűlése alkalmával adott hangot, bizonyítva a józanságát és mértékletességét. Részletesebben kitér Deák beszéde lényegének ismertetésére, kiemelve, hogy az utóbbi az ideiglenes osztrák törvények és a törvénynélküliség közötti választásban előnyben részesíti az átmeneti törvényességet az anarchikus állapotokkal szemben. A januári reseriptum hatásának tárgyilagos felméréséhez az időt Fane még rövidnek ítéli ezen jelentésében, annyit azonban jelez, hogy például Pest megye „megvetése jeleként" annak megtárgyalását hosszabb időre elnapolta. Ha a bécsi kormány derűlátóan néz is az események elé, a magyarországi liberális ellenzékiek úgy vélekednek, hogy a kormány katonai erővel történő fenyegetődzé-20 Fane Russellnak, Vienna, 1861. jan. 3. (Uo. 606.); jan. 10. (Uo.); Dunlop Fanénak, Pest, 1861. jan. 8. (Uo. 617.).