Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 247 zottjának első és egyidejűleg nagyon is részletes és alapos beszámolóját a politikai ügyek állásáról.1

4

Lord Loftus a Pesten 1860. november 30-án kelt jelentést megfelelő tálalásban terjesztette elő Lord Russell külügyi államtitkárnak, hangsúlyozva, hogy a bizalmas küldetés feladata annak felderítése, hogy miképpen vélekednek az ügyekről a magyarországi ellenzéki pártok vezetői, melyek legvégső szándékaik. Utal egyben arra is, hogy írásos utasítással nem kívánta megkötni a pesti küldött kezét, de ugyanakkor szóban részletes és körültekintő útmutatást adott mindazon problémaköröket illetően, melyekről kívánatosnak tűnik, hogy az angol kormány kellőképpen informálva legyen. Dunlop első jelentését gondosnak és megbízhatónak ítéli és egybevágónak más forrásokból nyert értesüléseivel.15 Dunlop jó politikai érzékkel tapintott rá az 1860. október 20-i diploma kibocsátása utáni magyarországi helyzetre, melyről Londonba felettébb ellentmondásos értesülések érkeztek. Λ bécsi kormányzat érthető okoknál fogva igyekezett annak látszatát kelteni a nemzetközi közvélemény előtt, hogy a császári diploma jelentős fordulatot idézett elő a birodalom kormányzatában, és eredményesen vetett véget annak a mélyreható kormányzati válságnak, mely a vesztett észak-olaszországi háború után oly erőteljesen kibontakozott, széles körű ellenzéki hullámmal karöltve.16

Ugyanakkor a Magyarországról érkezett tárgyilagosabb beszámolók, a legkülönbözőbb forrásokból táplálkozó sajtóközlemények mindezzel ellentétes tendenciák jelentkezéséről adtak hírt. Arról, hogy az Októberi diploma korántsem csendesítette le a magyarországi kedélyeket, sőt ellenkezőleg megnyitotta a zsilipeket az elégedetlen erők előtt. Nyíltan kormányellenes mozgalmak törtek felszínre, elutasítva az 1848 előtti állapotokra emlékeztető felújított kormányrendszert, melyben az ókonzervatívok oly komoly vezetőszerephez jutottak. Magyarország városaiban, falvaiban egyaránt szóhoz jutó ellenzékiség az 1848-as alkotmány helyreállításának szükségességét állította előtérbe, szakítást mindenfajta önkényuralommal, diktátumokkal, a pátensekkel történő kormányzási kísérletekkel. Teljes erővel fellángoltak az újjászerveződő megyei mozgalmak, bázist nyújtva az ókonzervatív programokon messze túlmutató kívánságoknak.1

7

Dunlop világosan áttekintette a helyzetet és kibontakozást elősegítő erőként utalt a liberális-alkotmányos ellenzéki csoportok tömörüléseire. Alkalma nyílott az angol küldöttnek arra, hogy találkozzon a liberális ellenzék ismertebb vezetőivel. Az utóbbiak között említi Deák Ferenc, báró Eötvös József, Almássy Pál, Lónyai Menyhért és mások neveit. Nem becsüli le a nehézségeket, melyek az Októberi diploma nyomában felgyülemlettek. A tartós önkényuralomról az átállást a bécsi udvar által felkínált alkotmányosabb időszak valamilyen formájára igen nehezen megvalósíthatónak ítélte. Nemcsak az ellenzéki követelések mindezeken túlmutató tartalma miatt, de az osztrák kormányzat félénk, tartózkodó, felemás, bizalmatlanságot árasztó magatar-1,1

Dunlop Loftusnak, Pesl, I860, nov. 30.) (PRO. Foreign Office. Gen. CorT. F. O. 7. 600. Conf.). 15

Loi lus Russelnak, London, 1860. dec. 9. (Uo.). Vö. Bcrzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865. I-IV. Budapest, 1922-1937. III. 127. és köv. 1 ' Vö. Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Budapest, 1955. 247. és köv.