Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
246 LUKÁCS LAJOS egyre határozottabb kormányellenes élt adott, mindig is bátorítva Angliától és annak bécsi képviseletétől - ámbár az utóbbi józanságra, mérsékletre és türelemre intő tanácsaitól sohasem mentesen.1 1 Annak viszont számos bizonyítéka áll rendelkezésre, hogy a magyarországi problémák bemutatása, feltárása koránt sem szorítkozott ezen időkben Lord Loftus diplomáciai jelentéseire. Széchenyitől Podmaniczky Frigyesig akadtak tolmácsolói a magyarországi problémáknak, akik rendszerint nem fedték fel kilétüket, és eljuttatták véleményeiket, nézeteiket az angol sajtóba - ahol a magyar kérdéssel foglalkozó cikkek száma ezen időszakban tetemesen megszaporodott, beleértve a konzervatív Times-t is. A külföldre utazó magyar arisztokraták, bizalmas barátaik, éppen annyira hozzájárultak e folyamat erősítéséhez, mint a bécsi angol követség egyes tagjainak jóakaratú segítőkészsége.1 2 Mindezt annál is inkább előre kellett bocsátanunk a kérdés elemzéséhez, hogy rávilágítsunk egyrészt Dunlop magyarországi küldetésének történelmi előzményeire, folytonosságára és nem kevésbé arra, hogy mint Lord Loftus titkára, bizalmasa, olyan politikai iskolába járt, ahol a magyar kérdés iránti érzékenység, fogékonyság együttjárója lett a diplomáciai tapasztalatszerzésnek. A Palmerston-Russell kormányzat Dunlop magyarországi küldetésére nagy súlyt helyezett - ámbár annak végrehajtására csak az új angol követ kinevezése utáni időszakban került sor. A bécsi angol misszió tevékeny szereplőinek sorából aligha feledkezhetünk meg a követség egy másik érdekes és igen tevékeny alakjáról Julian Fane-ről, aki voltaképpen a folytonosságot, az átmenetet képezte Lord Loftus és Lord Bloom field között, mindig is szoros kapcsolatot tartva Dunloppal. Határozottsága különösen kitűnt azokban a kritikus napokban, amikor 1860 decemberében Drezdában gróf Teleki Lászlót - a Magyar Nemzeti Igazgatóság oszlopos tagját - elfogták, és rövidesen kiszolgáltatták Ausztriának. Fane határozott és diplomatikus fellépése egyik hozzájárulását képezte annak a nemzetközi diplomáciai nyomásnak, mely végül is éreztette hatását Teleki László 1860 januári szabadonbocsátásában, ~ A bécsi megbízatását csak fokozatosan átvevő Lord Bloomfield helyett - 1860/61 fordulóján - Fane lett a közvetítő Dunlop és Lord Russell között, kezdetben szervezője és támogatója annak a magyarországi küldetésnek, melynek nyomán érkezett információknak az angol kormány jelentőséget tulajdonított. Dunlop feladatvállalásának határozott nyomatékot azonban még Ix)rd Loftus adott, aki bécsi állomáshelyéről visszatérve Londonba, magával hozta pesti megbí" A protestáns pátens magyarországi hatásáról Lord Loftus számos jelentésében számolt be Lord Russell külügyi államtitkárnak, erőteljesen jelezve a magyarországi ellenállás politikai összetételét és fontosságát: Vienna, 1859. szept. 22. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 575/679.);szepl. 29. (Uo. 697.); oki. 13. (Uo. 576/720.); nov. 24. (Uo. 577/785.); dec. 22. (Uo. 578/845.): Vö. Révész Imre: Fejezetek a Bach- korszak egyházpolitikájából. Budapest, 1957. 29. és köv.; Lukács Lajos: Λ Valikán és Magyarország 1846-1878. A bécsi apostoli nunciusok jelenlései és levelezése Magyarorszgról. Budapest. 1981. 127. és köv. vö. Folk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Budapest, 1903. 80. és köv.; Károlyi Á.: Gr. Széchenyi István. I. m. I. 201. és köv.; Podmaniczky Frigyes: Naplótöredék 1824-1887. I—III. Budapest, 1888. III. 81. '·' Fane Russellnak, Vienna, 1861. jan. 3. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 606/3.); jan. 9. (Uo.): Vö. Angyal Dávid: Lord Loftus és Széchenyi. I. m.; Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. I—II. Budapest, 1964. II. 353. és köv.; Lukács Lajos: Teleki László elfogatásálól öngyilkosságáig és a nemzetközi diplomácia. (Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. Salgótarján. 1987. 112. és köv.).
