Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 245 manizációs politikai irányának egyedüli célra vezető voltáról és tartósságáról. A bécsi angol követ a visszaszorított, de létező magyarországi ellenzéki politikai irányzatok jelentkezéséről és szándékairól küldött információkat Londonba, utalva elsősorban az ókonzervatívok csoportosulására: nyomatékkal hangsúlyozva, hogy Anglia valahol itt lelheti fel azokat a békésebb, kibontakozáshoz vezető politikai erőket, melyek az osztrák birodalom létének veszélyeztetése nélkül képesek az érdekek egyeztetésére, a közép- kelet-európai térség stabilitásának biztosítására.9

Utalhatunk továbbá Lord Loftus élénk kapcsolataira a Döblingben visszavonultan élő gróf Széchenyi Istvánhoz, aki messzemenően elismerte az angol követ működésének jótékony hatását és sok tekintetben támaszra is lelt benne. Széchenyi angliai kapcsolatai, Béla fiának utazásai, Bach működését kegyetlenül leleplező szatírájának - az Ein Blick auf den anonymen Rückblick - angliai titkos kinyomtatásának és a hazába történt viszszacsempészésének eseményei, szerves láncszemeit képezik annak a folyamatnak, mely elvezetett az 1861-es év eseményeihez.10 De mindezeken túlmenően akadt még egy nevezetes esemény az osztrák birodalomban, mely jelentős mértékben felkeltette az angol hivatalos körök és a szélesebb közvélemény figyelmét egyaránt a magyarországi helyzetre. Az 1859 szeptember 1-én kibocsátott protestáns pátensre gondolunk, mely oly erőteljes ellenhatást váltott ki az érdekelt magyarországi körökben, és egyik fő emeltyűjévé vált a kibontakozó ellenzéki mozgalmaknak. A magyarországi protestánsok helyzete iránt mindig is figyelmet mutató Anglia, ez alkalommal különösen érzékennyé és érdeklődővé vált, fogékonnyá a távoli Magyarország iránt, melynek helyzetét egyébként - a két ország között meglévő gazdasági-társadalmi különbségek következtében, a történelmi helyzetből adódó fejlődésbeli eltérésekből fakadóan - nehezen érthették meg. Valahogy ösztönszerűen, önmagukból kiindulva könnyen vontak analógiát az angol-skót, az angol-ír kapcsolatokra asszociálva, amikor Ausztria és Magyarország problémái kerültek előtérbe. Nem is szólva arról, hogy a brit birodalmi érdekek egyébként is az effajta meglátás irányának helyességébe vetett hitet és meggyőződést táplálták. így következhetett be az a helyzet, amikor az osztrák birodalom egységének fenntartásához fűződő érdekek védelme egyidejűleg jelentkezett a magyar ellenzéki mozgalmak iránti szimpátiával, együttérzéssel, az önkényuralom ellen tiltakozó fellépésekkel, szolidaritással az autonómiájukhoz ragaszkodó magyarországi protestánsokkal, akik vallásszabadságukat, működési autonómiájukat védve egyben Magyarország alkotmányos igazgatása érdekében is küzdöttek egyidejűleg. Lord Loftus működésének végső szakaszára esett a magyarországi protestánsok 1859/60-as küzdelme, mely végül is közös táborba terelte a protestánsokat, katolikusokat egyaránt, és fellépéseiknek 9 Loftus E. of Malmesburynek, Vienna, 1859. máj. 5. (l'RO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 569/382); máj. 19. (Uo. 570/443 ); Loftus Russellnek, Vienna, 1859. júl. 18. (Uo. 573/641.). 10

Reminiscences of Loftus. I. m. II. 136. és köv.; Vö. Károlyi Árpiul: Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. I—II. Budapest, 1921-22. I. 204. és köv.; Ángyul Dávid: Gróf Széchenyi István döblingi évei. (Századok. 1922. 6-8. sz.); Un.: Lord Ultus és Széchenyi. (Századok. 1922. 6-8. sz.); Ha.: Lord Loftus és Széchenyi. (Budapesti Szemle. 1927/206.); Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben. Budapest, 1981. 160. és köv.