Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

244 LUKÁCS LAJOS zetni. Mindezen kérdések szükségképpen irányították London fokozott figyelmét 1859 őszétől az 1849 óta eltiport, jogaitól megfosztott Magyarországra. Anglia érdeklődése a magyar kérdés iránt napról napra fokozódott -, ebben ismerve fel a válságos Ausztria legkényesebb pontját, jövőjének legérzékenyebb láncszemét.6 A vezető angol politikai körök figyelme a magyar kérdés iránt koránt sem mutatkozott meg előzmények nélkül. Gyökerei visszanyúlnak a 19. század első felébe, egy jóval békésebb, sok tekintetben eltérő időszakba, az 1840-es évek elejére, amikortól Joseph Blackwell magyarországi tevékenysége lépett az előtérbe. Jelentései, melyek alapos megfigyelő készségről, tájékozottságról, beható ismeretekről tanúskodnak, tükörképei a pozsonyi reformországgyűlések időnként heves - ámbár mindig is lefojtódott - alakulásainak, amikor a gazdasági és politikai reformgondolatok keretében merész angol-magyar kereskedelmi kapcsolatok tervei, egy pesti angol konzulátus megalapításának gondolatai is helyet kaphattak. Blackwell informatív jellegű működése ugyan még az 1848—49-es forradalmi időszakba is átnyúlik, ámbár megfigyeléseiről készült összefoglalásai mindig is megmaradtak a szűkebb diplomáciai körökben.7 Ha Szalay László angliai kísérleteinek nem is lett különösebb folytatása, Pulszky Ferenc londoni megjelenése már szélesebb közegben keltette fel az érdeklődést a magyar nemzeti kérdés iránt, melyet Kossuth 1851. évi megjelenése csak fokozott, és az 1850-es években tartott előadásai és a sajtóban kifejtett működése csak tovább szélesített. Amikor 1859 májusában azzal vett búcsút III. Napóleontól, hogy visszatérve Londonba mindent el fog követni annak érdekében, hogy Angliát az érlelődő francia, olasz, osztrák háborúban semlegességre bírja - akkor agitációs fellépésével nemcsak a Palmerston vezette politikai erők győzelmét segítette elő, de szükségképpen Magyarország helyzetének súlyos voltát is előtérbe állította.8 Ugyanakkor az osztrák birodalomban az 1850-es évek utolsó harmadában jelentkező problémák magyar vonatkozású gyökereire Lord Loftus is erőteljesen ráirányította a figyelmet. Ez a konzervatív gondolkodású, de Magyarország elnyomott helyzetének súlyosságát mindig is átérző diplomata, első kézből informálódhatott a magyar ókonzervatív párt vezetőitől, akik bizalommal fordultak hozzá. Nem alaptalanul vélekedtek úgy, hogy Anglia bécsi képviselője a maga tekintélyével, befolyásával kedvező irányban befolyásolhatja esetleg a császári udvart és tanácsosait - teret engedve azoknak a föderalista jellegű kívánságoknak, melyeket az ókonzervatívok Ferenc József 1857. évi magyarországi látogatása idején terjesztettek elő Scitovszky prímás közvetítésével. Lord Loftusnak tetemes része volt abban, hogy a londoni osztrák követek nézetei koránt sem győzték meg az angol kormányokat az osztrák birodalom centralisztikus és ger-6 Vö. A. W. Ward-G. P. Gooch: The Cambridge History of British Foreign Policy, 1783-1919. 1-III. Cambridge, 1922-23. II. 430. és köv.; H. Tempcrley-L. M. Penson: Foundation of British Foreign Policy. from Pitt - 1792 - to Salisbury - 1902. Cambridge, 1938.; Kenneth Bourne: The Foreign Policy of Victorian England 1830-1902. I—II. Oxford, 1970. I. 119. és köv. 7 Vö. P(éterfy) 7(en<5j: Egy angol Magyarországról 1843-1851. Budapesti Szemle. 1895.; Horváth Jenő: Blackwell János angol-magyar kereskedelmi akciója és előzményei, 1840-1842. Közgazdasági Szemle. 1925.; Kabdeho Tamás: Joseph Blackwell és a pesli angol konzulátus lerve az 1840-es években. Századok. 1984. 6. 8 Vö. Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867 Budapest. 1984. 24. és köv.