Századok – 1990

Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219

224 HEISZLER VILMOS 18 sem vonatkoztatható el a tárgyaló felek belső politikai koordinátáitól. Ilyenek lehetnek pl. a belpolitikai helyzet, a kormányra gyakorolt belső nyomás, vagy egyszerűen csak a berendezkedés kérdése (miniszteri felelősség, parlamenti ellenőrzés). Fontos a politikai döntések társadalmi feltételeinek felmutatása,29

de ugyanilyen fontos a szűkebb értelemben vett külpolitika vizsgálata is, az akciók leíró regisztrálása helyett. A politika- és társadalomtudomány módszerei és eredményei adhatnak itt segítséget. így pl. a külpolitikai akciók és elemzések egyik leggyakrabban használt - s ritkán pontosan meghatározott - kategóriájának, a hatalomnak a meghatározásánál. Eszerint egy adott állam hatalmát katonai potenciálja, gazdasági (elsősorban ipari) fejlettsége és a társadalmi erőforrások mozgósítási képessége határozza meg,3 bár nem feledkezhetünk meg a nem mérhető tényezők (a tömegek hazafias érzelmei, a vezető rétegek színvonala, az adminisztráció hatékonysága) szerepéről sem.3

1

A mérhető (anyagi) tényezők (a katonai személyzet létszáma, nemzeti jövedelem, katonai kiadások, népességszám, vasutak hosszúsága, széntermelés, acéltermelés) és a nem mérhető (szellemi) összetevők alapján teljesen érthető lesz Porosz-Németország hatalmi felemelkedése, de egyúttal a korábbi viszonyokat felborító szerepe is.3

2 A külpolitikát befolyásoló belső tényezők mellett fontos a külpolitikai feltételrendszer külső elemeinek, a partnerhatalmaknak s magának az egész hatalmi rendszernek is a vizsgálata. Elsősorban az angol nyelvterületen terjedtek el a szociológiai ihletettségű vizsgálatok, melyek a mennyiségi elemzés módszereit kívánják meggyökereztetni a diplomáciatörténet e célra meglehetősen nehéznek tűnő terepén. A különbözőképpen minősíthető diplomáciai interakciók csoportosításával s a csoportok statisztikai elemzésével próbálnak „kemény" alapot adni a tudományos következtetések számára. A törekvések érdekesek, de meggondolkoztató ellenérv, hogy miképpen lehet egy olyan bonyolult dokumentumot, mint pl. egy körmönfontan megfogalmazott s hátsó szándékkal ugyancsak bőven rendelkező diplomáciai jegyzéket egyértelműen besorolni pl. a „barátságos" vagy „ellenséges" kategóriába? A modern, szociológiai ihlettségű megközelítés számos csemegét kínál még a gyanútlan érdeklődőnek (percepció- és attitűdkutatás, kétlépcsős inger-válasz-modell, játékelmélet, államközi interkaciók szisztematizálása szimmetrikus és aszimmetrikus modellekbe),3

3

de úgy vélem, hogy a diplomáciatörténet számára az eddig elért kutatási eredmények „kemény" tényanyaggal való alátámasztásán kívül gyökeresen újat nem hoztak ezek az újítások. Összegzésképpen megállapítható, hogy a merev, hierarchikus, s primitíven kauzális összefüggéseket s egyoldalú determinizmusokat kereső s felfedező szemléletből fakadó primátuskérdésnek már a felvetése is hibás. Külpolitikát nem lehet társadalmi 28 Mayer, A. J.: Dinamcs of counterrevolution in Europe, 1870-1956. New York 1970 : 302. Hillgruber, Α.: Grossmachtpolitik und Militarismus im 20. Jahrhundert. Düsseldorf, 1974 : 12-14. Lamborn, A. C.: Power and the politics of extraction. International Studies Quarterly 1983 : 126. 31 Alexandroff, Α.: The logic of diplomacy. Beverly Hill-London, 1981 : 78-80. Taylor i. m. XXIX-XXX, Wayman, F.-Singcr, D.-Goltz, C.: Capabilities, allocations and success in militarized disputes and wars 1816-1876. International Studies Quarterly 1983 : 502. A legújabb módszertani eredményeket összefoglalja Alexandroff i. m. 21-64.