Századok – 1990

Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183

AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 213 Az „ortodox kérdésnek" ez az ügyetlen kezelése, mely az 1843/44-es országgyűléssel kezdődött, ilyeténképpen teljes kört futott be. Ahelyett, hogy megerősítette volna a protestánsok keservesen kiharcolt és 1844-ben elismert jogait, az 1844 : 3. tc. tétova részleges kiterjesztése az ortodox hívőkre még ezeket is kérdésessé tette. Bár mindenki a vallás- és lelkiismereti szabadságot hangoztatta szóban, a kormányzás alkotmányos és abszolutista formája körüli összeütközések során alkalmazott gyakorlati lépések komoly korlátokat szabtak a liberális tendenciák és demokrácia terjedésének a politikai közösség életében. Az 1840-es évek vallásügyi küzdelmei az 1847-ben kezdődő utolsó magyar rendi országgyűlés összecsapásainak előjátékaként foghatók fel. Kitapintható összefonódásuk az etnikum, nemzetiség és külpolitika kérdéseivel nagy szerepet játszott a hamarosan bekövetkező forradalmi megrázkódtatás során fellépő konfliktusok elmélyítésében. nare Graeci rítus non unitorum, 1846. Fons. 43, 5-5a és 6a. 1847 júliusában, tíz hónappal Bihar megye előző őszi tiltakozása után a királyi rendeletek miatt és szó szerint az országgyűlési választások előestéjén, Arad megye adminisztrátora megerősítette a bihari aggodalmakat. Leírta, hogy a megyei közgyűlésen Galsa község 251 lakosa benyújtott egy megfelelő aláírásokkal ellátott petíciót, amelyben az aláírók kifejezték ama elhatározásukat, hogy áttérnek a görög nem egyesült hitre, hivatkozva a helytartótanács 1846. márciusi, 12.955. számú rendeletére. Az adminisztrátor javasolta a márciusi rendelet érvénytelenítését vagy azonnali felfüggesztését. Rámutatott, hogy a kérvényezők azt állítják magukról, hogy a falu keleti rítusú hívőinek többségét alkotják, és követelik az unitusoknak 13 évvel korábban ugyanilyen alapon átadott templomépület visszadását. Az ilyen követelések teljesítése az adminisztrátor szerint növelné a feszültséget a lakosság körében, és különös veszélyt jelentette a kisnemesség körében található nagyszámú ortodox hívőre való tekintettel. Ugyanez a forrás másutt is hivatkozik „a nagyszámú görög nem egyesültek(re) a nemesség közt". MOL, M. Kir. Kancellária, A 45. Acta Praesidialia, 1847, 280 es. Nos. 608 és 645/Pp., (az 1847. július 1-9-én tartott megyegyűlés anyaga). A konfliktus egyaránt érintett vallási, etnikai és társadalmi tényezőket és a fennálló rend összeomlása esetén valóban robbanásveszélyt rejtett magában az ország egyes területein. A magyar kancellária, amelynek Faschko adminisztrátor a jelentését benyújtotta, azt tanácsolta az aradi adminisztrátornak 1847. szept. 12-én, hogy forduljon a helytartótanácshoz útmutatásért a galsai ügyben, és tartsa magát ahhoz. Uo. A 45. Acta Praesidialia, 1847, 282 es., no. 759/Pp. Figyelemre méltó, hogy a Kossuth által fogalmazott 1848: 20. tc. 7. cikkely (Id. 58. sz. jegyz. fent) az 1848. január 1-i állapotokhoz ragaszkodott a templomépületek dolgában, és megtiltotta az ilyen épületek visszavételét még akkor is, ha egy közösség görög rítusú híveinek többsége úgy dönt, hogy változtat vallási hovatartozásán. (Ld. még Kossuth beszédét ápr. 4-én és 5-én, az utóbbi esetben válaszol Bihar megye küldöttének, Beöthy Ödönnek. Berta szerk.: Kossuth az utolsó rendi országgyűlésen, 726. old. és 730. old.) Nyilvánvaló az összefüggés a Vormärz idején az ortodox kérdésről folyó, eddig figyelembe nem vett „láthatatlan vita" és 1848 tavaszának eseményei között. Ennek értelmében újra kellene értékelni az erre vonatkozó, nem teljes információkat, pl. Károlyi Árpáit: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. In: Fontes. Bp. 1936. 141— 42. old.; Mcszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp. 1928. 78-79, 85.; Tillmann Béla: 1848: XX. t.- cz. Esztergom, 1904. 9, 28.