Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 201 amely az oroszországihoz lenne fogható, s ez mind politikailag, mind erkölcsileg helytelen volna.56 Különös figyelmet érdemel, hogy Metternich egy nemcsak a magyar, hanem a birodalmi és egyházi viszonyokkal foglalkozó memoranduma keretében ismételten hangsúlyozza Oroszországot és az egyházszakadást. Amint ő maga is mondja, a memorandum Ferdinándnak a magyar országgyűléshez intézett leirata kapcsán keletkezett, amely leirat válasz volt a diéta törvényjavaslatára a római katolikusoknak más bevett keresztény felekezetre, valamint a nem katolikusoknak a római katolicizmusra való áttérése dolgában. De míg az előző szeptemberi diétái törvényjavaslat előszava általánosságban utalt a „törvényesen bevett vallásokra" (s ebbe beletartozott az ortodox nem egyesült, görög rítusú egyház is, melyet az 1791 : 27. tc. ismert el „bevettnek"), az 1844. március 25-i királyi leirat kiindulópontjául az előző, 1843. július 5-i leiratot tekintette, amely csak az 1791 : 26. tc.-re utalt és a protestánsokra korlátozódott. így az ortodox hívők de facto kimaradtak a március 25-i leiratból. A királyi leirat ugyancsak figyelmen kívül hagyta a vegyesházasságok kérdését és a gyermekek neveltetését, ha az egyik házasfél ortodox volt, s ezzel fennmaradt a katolikus egyháznak kedvező status quo?1 Az országgyűlés éles viták után meghátrált, hogy megkaphassa a királyi szentesítést. A kompromisszum azonban, mely jelentős lépés volt afelé, hogy létrejöjjön a teljes reciprocitás a protestánsok és a katolikusok között, kihagyta az ortodoxokat, mégpedig elsősorban Metternich ügyes színfalak mögötti manőverezése eredményeképpen, valamint a pápai nunciusnak, Lodovico Altierinek rá és az udvar más tagjaira gyakorolt nyomása folytán. Az osztrák kancellár úgy döntött, hogy ha nem akarja feloszlatni a rakoncátlan diétát, engedményeket kell tennie a protestánsoknak. Engedett azonban a nuncius ellenvetéseinek a „szakadár" ortodoxokat illetően annál is inkább, mert ő maga is kártékonynak ítélte a „szakadár" magatartást a konzervativizmus úgye szempontjából, sőt politikai és dinasztikus okokból is szüksége volt erre a lépésre. A nuncius Rómába küldött jelentéseiből nyilvánvaló, hogy miután a magyar katolikus klérus és a pápa beleegyeztek abba, hogy megadják a reciporcitást a lutheránusoknak és a kálvinistáknak a vegyesházasságok és az áttérés dolgában, el voltak tökélve az elszenvedett kár korlátozására azáltal, hogy nem fogadták el az eredeti törvényjavaslat ad aliam religionem lege receptam szóló megfogalmazását az áttérésről, s nem adták áldásukat egy ortodox pópa előtt kötött házasságra. Az is világos, hogy mind Metternich, mind 56 Metternich: Mémoires, 7. köt. 32-37. és jegyzetek uo. 37-39. (Ferdinánd császárhoz, 1844. ápr. 6., valamint Metternich Pilgramnak, 1837. május 12.) 57 Az 1843. július 5-i és az 1844. március 25-i királyi leiratok latin szövegét ld. Felséges Első Ferdinánd Austriai császár, Magyar- és Csehország e' néven ötödik apóst, királya által szabad királyi Pozsony városába 1843/4 esztendei pünkösd hava 14-ik napjára rendeltetelt magyarországi közgyűlésnek írásai. 1-5 köt. Pozsony, 1844. 2. köt. 4-5., 226-227. old. Az alsó tábla 1843. szeptember 21 -i törvényjavaslalának, az 1844. március 25-i királyi leiratnak és a végleges törvénynek a német szövegéi ld. Mailáth: Religionswirren, 2. köt. 550-56. Az 1844. július 5-i királyi határozat uo. 1. köt. 82-83. Az ide vonatkozó magyar dokumentumokat Id. a 145a, 145b, 147, 148, 149, 162 és 163 számon, 428-29., 436-45. és 519-23. írásai, 2. köt. A végleges törvényszövege I ld. uo. 5. köt. 102-103.
