Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
112 BUZA JÁNOS—AL2BETA HOLOSOVÁ mi szkepszissel szemlélhetnők kijelentését, de mivel neve szerepel a Pozsony megyei taksás nemesek 1650. évi összeírásában,1 6 bizonyítottnak kell tekintenünk, hogy valamikor ezt megelőzően, de legkésőbben 1646-ban nemességre tett szert.1 Évek múltán megszépülhettek előtte kecskeméti napjai, az azonban több mint valószínű, hogy Nagyszombatban esetenként a valósnál hízelgőbb képet rajzolt a hódoltsági létről, egyes ott lakók gazdagodásáról. Nehezen szabadulhatunk meg a gyanútól, hogy Latos István biztatta fel Szecsey János árváit, követeljék jogos, illetve vélt örökrészüket a Bankházán1 8 birtokos nagybátyjuktól. S mivel az öt árva az ősi jussért a nádorig is kész lett volna elmenni, Nagyszombat tanácsa 1643 nyarán levéllel fordnlt Ráckeve elöljáróihoz, és arra kérte a címzetteket, hogy Szecsey Pált bírják rá bátyja árváinak kielégítésére. Kérésük nyomatékosításaként kilátásba helyezték, hogy - a korabeli eljárásnak megfelelően - „megtartóztatnak", azaz fogva tartanak majd mindaddig egy ráckevei lakost, amíg Szecsey Pál fel nem küldi az örökrész címén követelt kétszáz forintot. Szecsey Pál nem a szabad királyi város elöljáróságának válaszolt, hanem Esterházy Pál érsekújvári alkapitánynak írt levelet, s ezzel a lépésével több szempontból is sikeres védelmi állásba helyezkedett. Esterházy Pál birtokot szerzett Ráckevén,19 a tekintélyes Miklós nádor-0 öccse volt, időnként ő szedte be a jászoktól és a kunoktól várható jövedelmet,2 1 egyes városok neki küldték meg a puszták bérét,22 s ezen túlmenően - figyelembe véve az Érsekújvár térségén keresztül nyugatra irányuló hagyományos kereskedelmi forgalmat*3 - hivatali tiszte révén ugyancsak jó ismerője volt a török uralom alatti viszonyoknak. Részben Szecsey Pál megegye-16 Az 1650. évi összeírás szerint a nagyszombati nemesekre kivetett taxa meglehetősen tág határok között mozgott, összege 25 dénártól 16 forintig terjedt. Latos István azonban azon kevesek közé tartozott, akikre nem hárult fizetési kötelezettség. Pozsony megye Levéltára. Taksás nemesek összeírásai 1647-1775. Státny oblastny archív ν Bratislave. ÍB. I. Α. XIII Taxationes 79. 17 Erre a szenei harmincadosok leveléből következtethetünk, vö.: a függelékben közölt 7. levéllel. ' 18 A török adóösszeírások szerint Bankházán még 13 dzsizje-fizetőt lajstromoztak a törökök 1590-ben. Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok. Pest megye múltjából. 6. Szerkesztette: Egei Tibor. Budapest 1985. 99-100. Az aprócska települést a tizenöt éves háború viharai söpörték el. Makkai: i. m. 97., 108. old. Az egykori Bankháza határa ma nem Ráckevéhez, hanem Kiskunlacházához tartozik. Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Pest megye múltjából. 3. Szerk.: Lakatos Ernil. Budapest 1977. 109. 19 Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása. Budapest 1901. 244-246. Egyes kézikönyvek szerint Esterházy Pál 1640-ben hunyt el, e téves adattal szemben Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírásához tartozó oklevéltár. Budapest 1901. 211., 213. a mérvadó, halálának napja: 1645. január 17. vö. Merényi Lajos: Eszterházy Pál újvári kapitány levelei a nádorhoz 1641-1644. Történelmi Tár 1907. 568. Ráckeve lakóiról más alkalommal is kapott hódoltsági híreket, s maga szintén írt érdekükben, miként ez az említett forrásközlésből kitűnik, 578., 585. 20. n • L. erre a 7. jegyzetet. 21 Merényi Lajos: 1637. esztendóbeli jövedelme palatínus urunk ő nagyságának a jászok, kiskunok és bujáki jószágbeliektől. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1905. 293. 22 „Karátul, Lajostul Érsekújvárban Esztörházy Pálnak fizetünk 34 aranyat facit 102 ft." Nagykőrös 1642/1643. évi számadáskönyvéből. Szilády-Szilágyi: i. m. I. 100. Kocsis Gyula: Szolnok megyei települések állatkereskedelme és „szekerezése" a XVI. század második felében. Zounuk 1. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.: Botka János. Szolnok 1986. 25-52.
