Századok – 1990
Közlemények - Buza János–Alžbeta Hološova: Egy kecskeméti cívis nagyszombati évei (1639–1660) I/109
KECSKEMÉTI CÍVIS NAGYSZOMBATON (1639—1660) 113 zésre kész álláspontja, részben az a tény, hogy írása Esterházy Pál kísérő soraival jutott el Nagyszombatba, nyilván mérsékletre intette a szabad királyi várost. Az árvák számíthattak némi pénzre a bankházai örökrészből, az azonban csak töredéke lehetett annak a summának, amelyet Latos István valóságot felnagyító meséje nyomán remélhettek. Inkorrekt volt Latos az általa Kecskeméten megvett kert árát illetően is, mert Szecsey Pál leveléből kitűnik, hogy az ingatlan nem 20 tallérért, hanem csak húsz forintért, cserélt gazdát, Latos István tehát a ténylegesnél mintegy 50%-kal magasabbnak tüntette fel a vételárat.2 4 A Szecsey család egyezkedéséről nem szólnak a későbbi források, nem is lenne célunk annak további követése,2 5 az azonban egyértelmű hogy Latos István szavahihetőségén csorba esett, a szabad királyi város pedig részleges presztízsveszteséggel került ki ebből az ügyből. Latos István nagyszombati évei alatt részt vett a kor sokak számára jövedelmező üzleti vállalkozásában, a marhakereskedelemben. Kecskeméten maga is rendelkezett jószággal, s az 1632. évi Győrbe küldött kecskeméti levél kapcsán minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy kezdeti tapasztalatait még hódoltsági lakosként szerezte meg. A nagyszombati adókönyvek mit sem árulnak el ez irányú ténykedéséről, valószínűleg azért nem, mert ottani tőzsérkedése a szokott mederben folyt. Legkésőbb az 1640-es évek közepére alapos helyismeretre tehetett szert nemcsak Nagyszombatban, hanem a szabad királyi város tágabban vett környékén is. A török uralom alatti területekről ritkán, vagy - az időnként emelkedő hús- és marhaárak hírére26 - csak szerencsét próbálni feljövőkkel szemben kétségtelen helyzeti előnnyel rendelkezett. Korábbi személyes kapcsolataiból eredően lehetősége nyílt arra, hogy közvetítsen az inkább tenyésztéssel foglalkozók és a tőkeerős tőzsérek között, illetve mint viszonteladó maga szintén forgassa pénzét, vagy éppen hitelre való vásárlással - némi kockázattól sem visszariadva - tegyen szert tőkére. Ily módon tisztességes üzleti tevékenységgel is gyarapodhatott volna, de Latos István egy alkalommal bizonyíthatóan letért az igazak ösvényéről. Az eset 1646-ban Galgócon a pünkösdi vásár alkalmával" vette kezdetét, és Szencen ért véget botrányos körülmények között. A galgóci sokadalmon Latos Ist-24 Az adásvételi aktus idejét nem ismerjük pontosan, ezért csak becslésre szorítkozhatunk. A pénzértékviszonyokra bővebben: Horváth Tibor Antal: A tallér értékváltozásai 1542—1700 között. Numizmatikai Közlöny 1963-1964. 32-36., Stefan Kazimír: Vyvoj reálnej hodnoty drobnych striebornych mincí na Slovensku ν rokoch 1526-1711. Numismaticky sborník (Praha). VIII. 1964. 190. Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században (Nagykőrös 1622-1682). Történelmi Szemle 1977. 77. et passim. 25 Szecsey Pál leszármazottai valószínilleg megtartották a bankházai udvarhelyeket. Az egyik utód, Szecsey Ferenc, Buda várának 1686. évi visszavívásakor vitézségéért megerősítő nemeslevelet kapott 1686-ban. A későbbiekben Bars megyében élt a Bankházi Szecsey család. Bars vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerkesztette: Borovszky Samu. Budapest 1903. 549. 26 Stefan Kazimír: Adalék a XVI. és XVII. századbeli árak és bérek fejlődéséhez. Történelmi Szemle 1976. 180., illetve: Buza János: Török-kori állattartásunk a „vadszám" és adózás tükrében. Századok 1984. 27-28. 27 Galgóc térségében kedvező átkelési lehetőség volt a Vág folyón, részben ezzel magyarázható, hogy a mezőváros az említeti „pünkösdi sokadalmon" kívül Szent Mihály napjától kéthetes országos vásárt tarthatott, az erről szóló kiváltságlevelet 1362-ben nyerte el. Darina Lehotská: Hlohovec a jeho oko-
