Századok – 1990
Közlemények - Bertényi Iván: István király alakja a heraldikában I/94
106 BERTÉNYI IVÁN tat. A kép bal szélén Szent Imre herceg látható zászlóval és az ország címerével, míg lent, középütt hatalmas angyal lebeg.2 4 Ennél fontosabb szerepet kap, s Magyarországot reprezentálja az országcímer Franz Anton Maulbertschnek (1724-1796) egy, a Ernszt-gyűjteménybe került freskótervezetén. Itt - a székesfehérvári káptalan pecsétjéhez hasonló kompozícióban - ugyancsak a két angyal által tartott koronátlan kiscímerre mutat István király, s a koronázási jelvények a freskóterv bal sarkában láthatók.25 A freskóterv és a káptalani pecsét ábrái annyira hasonlók, hogy szinte egymás utánérzésének tekinthetők. (A leglényegesebb különbség: a pecséttel szemben a freskóterven Mária és István fejét nem övezi dicsfény...) Csak a koronázási jelvényeket (Szentkoronát, jogart, keresztet) ajánlja fel a felhőben lebegő, kezében gyermeket tartó, koronás Szűz Máriának a féltérdre ereszkedő Szent István a szatmári káptalan 1838. évi címeres pecsétjén.2 6 A budai koronázó templomban Lötz Károly (1833-1904) is felhasználta a heraldikai ábrázolásmódban rejlő művészi lehetőségeket, amikor a főhajó bal oldalán úgy örökítette meg Szent Istvánt, amint a Konrád császár ellen való hadbavonulása előtt magát Szűz Mária oltalmába ajánlja. A kompozíció közepén látható Mária-oltár lépcsőjén térdel István, kezében a magyar címerpajzzsal. Balról a magyar, jobbról a német sereg látható.27 Valamennyi, nagy királyunk alakját címerrel megörökítő, s így köztük az ország Szent István által való felajánlását bemutató címeres ábrázolásnak, freskónak van egy komoly heraldikai hibája: a régebbi művészek, pecséttervezők és festők nem gondoltak rá (de mi már tudjuk): nemcsak hogy a hasított mezejű, ill. a zöld hármashalom középsőjén álló kettőskeresztet ábrázoló, két pajzsfélből összetett magyar kiscímer nem létezett még Szent István korában, hanem a címerek is ismeretlenek voltak még all. század első felében Európa-szerte.28 Ugyanakkor az is tény, hogy a pecsétnyomók megtervezői, ill. a freskófestők mégis - tán ösztönösen - bizonyos fokig heraldikus gondolkodásmóddal is nyúltak tárgyukhoz, amikor mindig csak a sávozatot és a kettőskeresztet, azaz hazánk kiscímerét, s nem a különböző társországok és melléktartományok címereire is utaló címeregyütteseket (az űn. középcímert) hozták összefüggésbe államalapító királyunkkal. Míg a nagyobb városoknak, egyházi testületeknek, hiteles helyeknek adományozott pecséteket többnyire nyugodtan címereknek tekinthetjük akkor is, ha a vonatkozó királyi adománylevél esetleg expressis verbis nem beszél külön az illető pecsét címerként való felhasználhatóságáról, a kisebb falvak pecsétjeinek az esetében már óvatosabban kell eljárnunk, ha nem szfragisztikai, hanem heraldikai emlékek után kutatunk. Ezeket ugyanis csak ritkábban foglalták uralkodói adományle-24 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest, 1955. 23-24. és XXII. íbra. 25 SZÍR III. 137. 26 Magyar Országos Levéltár, A 57. Magyar Királyi Kancellária Levéltára, Libri Regii LXVI. 675. - Filmtár, 37 250. doboz. Karsai Géza: i. m. 234., Ábrája kiadva: SZIE. III. 233. Lepold Antal: i. m. 148. Címere» Patrona Hungáriáé ábrázolás magyar szentekkel: SZIE. III. 15. 2* Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Budapest, 1983. 11.
