Századok – 1989
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427
Heckenast Gusztáv A HONORÁCIOROK A REFORMKORBAN A magyar társadalom struktúrája a reformkorban még csaknem teljesen középkori jellegű. A hanyatló feudális társadalomban vannak ugyan már polgárias vonások, az eljövendő kapitalista társadalom csírái, de „a birtokos nemesség és a parasztság mellett a papság, a kereskedő- és iparososztály, az értelmiség alig jöhet számításba. A nemesség és a parasztság közötti viszony határozza meg az egész társadalom jellemét".1 A főnemesség szinte külön rendet alkot. Egyre terjeszkedő latifundiumaik az ország felét foglalják el. Társadalmi túlsúlyuk fenntartása érdekében szövetkeznek az udvarral, és személyes törvényhozási jogukat általában a reformok ellen érvényesítik. Az arisztokráciának azon tagjai, akik a reformok mellé álltak, szintén nem voltak hajlandók osztályuk vezetőszerepét feladni. Széchenyi a reformot a főnemesség vezetésével kívánja végrehajtani; a Batthyány vezette főnemesi ellenzék programjának első pontja a mágnási rend túlsúlyának biztosítása. A birtokos középnemesség, kb. 30 000 háztartás, mintegy 120 000 lélek alkotja azt a nemesi középréteget, mely nincs kitéve anyagi megrázkódtatásoknak. Jobbágyaik szolgáltatásaiból élnek, nekik áll tehát leginkább érdekükben a feudális előjog fenntartása. Ők a megyei hivatalnokok, táblabírák, országgyűlési követek; a megyegyűlés az ő érdekükben működik. A több mint 100 000 háztartást kitevő kisnemesség különböző életformák között él. Vannak köztük elszegényedett középnemesek, néhány jobbággyal dolgozó parasztok és saját földjüket művelő bocskorosok. Anyagi helyzetük egyre romlik, és a napóleoni háborúkat követő gazdasági válság során egyre többen lesznek közöttük, kik polgári munkával keresik kenyerüket. Sokan valami ipart tanulnak, s aki teheti, a hivatalokba és a szabad pályákra tódul. Ezeket fűzte a legkevesebb szál a fennálló rendhez, s könnyen lemondtak írott kiváltságaikról, melyekből semmi hasznuk nem volt. Átmenetet képez a jogtalan népelem felé a jobbágytelken élő és a jobbágyi terhek egy részét viselő nemesek kb. 125 000 főre tehető tömege. 1 A reformkor társadalomtörténelének leglényegesebb irodalma: Honálh Mihály, Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-1848. 3 kötet. Budapest, 1886.3 Takács Mária, Társadalmi állapotok és törekvések Magyarországon 1830-1847. Budapest, 1909. Szabó Ervin, Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban. Budapest, 1946.2 SzekJи Gyula, Három nemzedék és ami utána következik. Budapest, 1938.5 Mályusz Elemcr, A reformkor nemzedéke. Századok, 1923. Kósa János, Magyar rendiség és osztálytársadalom. Magyarságtudomány, 1942. Ungár László, Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásánakvizsgálatához. Századok, 1942. Kosáry Domokos, Kossuth Lajosa reformkorban. Budapest, 1946. Az idézet Szabó i. m. 32. 1.
