Századok – 1989

Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Honoráciorok a reformkorban III–IV/427

428 HECKENAST GUSZT/'' A jobbágyok közül kiemelkedett szabad parasztok száma 1842-ben kb. 70 000, hozzátartozóikkal együtt vagy 275 000 volt. Magának a jobbágyságnak lélekszámáról nincs megbízható adatunk. Kétségtelen a parasztság helyzetének állandó romlása, a házas és házatlan zsellérek arányszámának növekedése. A nemesség életszínvonalának állandó romlása, a parasztság egyre növekvő nyomora azt mutatja, hogy a feudalizmus termelési rendje elavult. Az egyes rendeken belül pedig annyira előrehaladt már a társadalmi tagozódás, annyira kimélyültek a különbségek, hogy a régi keretek széttörésével kellett számolni. Vizsgáljuk meg ezek után a társadalom azon rétegeit, melyekre az eljövendő kapitalista termelési rendnek kell majd épülnie. 575 000 lélek, a lakosságnak 1/9-ed része lakott városban, ugyanekkor már Angliában 1/2-e, Franciaországban 1/3-a. A városi lakosságnak azonban csak tört része van a polgárjog birtokában, és ez a polgárság is át van szőve nemesi elemekkel, míg nagyobb része idegen bevándorlókból áll. Magyarország régi iparos- és kereskedővárosai az osztrák gazdaságpolitika következtében megálltak fejlődésükben, sőt hanyatlottak. Legtöbb városunk nagy falu, melynek lakossága számára földművelés, állattartás, szőlőtermelés biztosítja a megélhetést. Ennek a gazdasági helyzetnek és az ezzel összefüggő csekély adózási képességnek felel meg a polgárság társadalmi és politikai helyzete is. 1846-ban az egész ország iparosait és kereskedőit összesen negyedmillióra becsülik. Ezeknek csak csekély töredéke lakott városokban, leginkább Pesten, az egyetlen nagyvárosban, ahol 110 000 lakos mellett 40 gyár volt és mintegy 12 000 iparos, ebből 876 gyári munkás. Ipari munkásosztályról tehát alig lehet szó. Az értelmiség lélekszáma 1846-ban 33 000, azonban nagyobb részük a kormánytól, az arisztokráciától, vagy a megyei választóktól függ, a független anyagi és szellemi viszonyok közt élők számát nem tehetjük 10 000-nél többre. Azok a társadalmi osztályok tehát, melyek hivatva lettek volna Magyarország polgári átalakulásának kiharcolására, számban, súlyban gyengék. Ilyen körülmények közt az átalakulás legfeljebb külsőségeiben lehet forradalomszerű, lényegében a feudális hatalmakkal kötött kompromisszum: reform. A reformkor folyamán, előbb vagy utóbb, minden jelentős politikai tényező belátta, hogy a fennálló helyzet megváltoztatása elkerülhetetlen, de a reform jellegét és mértékét illetőleg eltértek a vélemények és a közéletben minden árnyalat megtalálható a konzervatívoktól a radikálisokig. Míg Franciaországban az egyre erősödő burzsoázia dönti meg a feudális államhatalmat és alakítja ki a polgári nemzetállamot, nálunk a középnemesség s a kisnemesi tömegek viszik végig a reformot. A polgárságnak csak az ideológiáját találjuk meg a magukat a nemesség és a proletariátus felé egyaránt élesen elhatároló centralisták programjában. Maga a nyugat-európai értelemben vett polgárság, a magyar középrend még csak létesülőben volt. Márpedig - Kossuth szavai szerint - „honunk kifej lése csak egy tisztességes középrend minél hamarábbi keletkezésével" volt lehetséges, s ennek a középrendnek alkotó tényezői a nemesség és a városi polgárság. Mivel pedig a városi polgárság többségében idegen nyelvű és műveltségű, meg kell magyarosíta-