Századok – 1989

Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563

NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 593 fiakkal azonos teljesítményt nyújtottak, de a férfiak között is az általános felett állók színvonalának feleltek meg. Ennél, a 16. században igen szúk és valószínűleg különleges képességű női együttesnél voltaképpen nem meglepő, hogy az élettárs hiányát nem pótolták vadházasságból származó kapcsolatokkal. A házassági erkölcs terén azonban másoknál sem látszik eltérés a 16. század és a 17. század között. Ez talán meglepő, talán magyarázatra is szorul, de bizonyosan a női családfők famíliáira tereli a figyelmet. Ezek nyilván nagyobbak voltak, mint az azonos gazdasági színvonalon álló férfiak alatt, mert náluk egy férfi munkaerő eredetileg hiányzott, amit feltétlenül pótolniuk kellett. A pótlás mikéntjére azonban csak egyetlen biztos 16. századi adat van, özvegy Zeoch Andrásné és fia esete. A vagyonmegosztásokkal kapcsolatban már volt szó róluk, mert a telek az anya nevén volt az 1567-i urbárium szerint, dézsmát viszont András nevű fia fizetett. Úgy tűnik tehát, Zeochné háztartásában a fiú pótolta az ap^ kiesett munkaerejét. Más női családfőknél nem lehet megállapítani, hogy kikkel éltek egy telken. A telektulajdonosokkal a telken együtt élő famíliáról azonban férfi családfőknél sem kerül elő a 16. századi Külsővárosban sok közvetlen adat. A közvetett értesülések vagy következtetésekre alapot nyújtó tények pedig ellentmondásosak. Egyes adatok nagy együtt élő famíliákra, mások kis létszámúakra utalnak. így végeredményben csak feltételezni lehet azt, hogy az egy telken együtt élő famíliák női illetve férfi családfők alatt a lényegüket tekintve hasonlóak voltak. Vagyis mind férfiak, mind nők famíliáiban éppen úgy éltek családtagok, mint idegenek egy telken. Más a helyzet a több telket átfogó família-együtteseknél. Ilyenek elég sűrűn fordulnak elő a 16. századi Külsővárosban. Az a jellemzőjük, hogy egyes egységeik egymáshoz közeli, de rendszerint nem egymás melletti telkeken élnek, és szőlőket is egymáshoz közel birtokolnak. A névazonosítás bizonytalansága miatt ma már csak akkor ismerhetők fel, ha egy nevet viselő személyek tartoztak össze. Még e mellett a nehézség mellett is kitűnik azonban, hogy bonyolult szerkezetű famíliákban a női és a férfi családfők szerepe azonos volt. Több Kowachy vagy Kowach is élt például 1554-ben a Felső hóstátnak a várhoz legközelebb eső részén külön telkeken, elég laza elhelyezkedés szerint. Akkor még nem látszott közöttük semmi kapcsolat, de 1567-re három özvegy Kowachné egy telekre költözött; együtt fizették a dézsmát is, de a telek özvegy Kowachy Tamásné nevén állt. Talán a Kowachyak telkei közé ékelt más családokból beházasodott sógornők voltak. Talán nem is rokonok; csak azért kaptak egy nevet, mert kovácsmesterséget folytató nagy együtteshez tartoztak. Kétségtelenül bizonyítják azonban a Felső hóstát elején élő Kowachyak összeköttetését 1567 körül. Bizonyítják továbbá azt, hogy a bonyolult, nagy családegyüttesek elemei állhattak női családfő alatt, és női családfő is játszhatta - itt Kowachy Tamásné - özvegyek oltalmazójának szerepét. Hasonló volt a Barbelyok famíliája, ugyancsak a Felső hóstát elején. 1554-ben még csak Barbely Istvánnak volt itt 1/2 telke. 1567-re ezt már özvegye vette át, de mellette vagy tőle nem messze, ugyancsak 1/2 telken élt Barbely Lőrinc, valamivel távolabb pedig Barbely Balázs gazdálkodott. Ez a família aztán idővel felemelkedett: 1631-ben, topográfiailag nagyjából ugyanitt élt Barbely Gergelyné 1/2 telken. „Nemes asszony "-ként írták össze. A Perpet família viszont,