Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
594 PÉTER KATALIN amelyet egészen 1704-ig lehet követni, soha nem törekedett egymáshoz közel, vagy nem maradtak együtt. Különböző Perpet férfi családfők és 1567-ben Perpet Imre özvegye éltek rendszerint többen, de egymástól távoli telkeken. A gazdálkodásról szóló adatok tehát egyenlőséget tükröznek a női családfők és a férfiak között hasonló szerepben. A társadalmi emelkedés útja azonban ezek előtt a rendkívüli és valószínűleg többségükben különlegesen tehetséges nők előtt sem nyílt meg. A 16. századi sok exemtus, liber, libertinus személy mellett nem voltak exemta, libera vagy libertina asszonyok. A magyarázat közvetlenül abban van, hogy a mentességet a lakosok többségére érvényes terhek egy része alól különleges szolgáltatásokért lehetett kapni. így 1567-ben a Perényiek itáliai építésze, Alessandro de Vedano volt Alexander lapicida néven szabad a Felső hóstátban.61 Mellette még három kőművest és az űr síposát írták össze a liber vagy exemtus megjegyzéssel. 1570.-ben már lényegesen több libertinusnak nevezett személy volt, de a foglalkozásuk - sok deák kivételével - nem mindig derül ki. Többük neve mégis felvilágosít. Néhány Kovacz, Ötwös, Nyrő, aztán Fazokas, Lakatgyarto, Asztalgyarto, Hegedűs és hasonló nevek utalnak arra, hogy valamilyen különleges szolgáltatást nyújtottak a többiek jobbágyi szolgálata helyett. És úgy tűnik, hangsúlyozni kell azt, miszerint személyes adottságaik bizonyosan nagy szerepet játszottak. Hasonló, foglalkozást jelentő nevet ugyanis nemcsak ezek a kiváltságoltak viseltek, még a különleges foglalkozásra utaló Paysgyarto név is előfordult a közönséges szolgálattal terhelt személyek között. Nyilván azért nem különböztették meg ezeket az utóbbiakat, mert - bár folytattak iparos tevékenységet -, a földesúrnak nem volt érdemes őket az általános jobbágyterhek alól mentesítenie. A közvetlen magyarázat tehát a libertinák nemlétére abban van, hogy nem tudtak olyan különleges szolgáltatást nyújtani, amilyennel egyes férfiak mentességet szereztek. Minthogy pedig sok férfi családfő élt velük azonos, mentesség nélküli helyzetben, a hátrány mintha nem is női mivoltukkal függene össze. A lényeg azonban az volt, hogy a nők előtt a különleges szolgáltatásnak a lehetősége sem nyílt meg. Deákság és 16. századi jobbágyasszonyok összefüggésében ez a tény nem igényel magyarázatot. De nem bizonyítandó az iparos tevékenységek szempontjából sem. Patakon ugyan a 16. századból nincs rá adat, de bizonyos foglalkozásokban 16. századi asszonyok folytatták néhai férjük iparát, ők maguk iparossá azonban nem váltak. Legénnyel vagy segéddel dolgoztatva személyes érdemeket nem szerezhettek. Feltűnő viszont, hogy míg férfiak kaptak mentességet a földesúrnak közvetelenül tett szolgálatra tekintettel, nőknél ez nem fordult elő. „Az úr síposa" például az 1567-i urbárium szerint exemtus volt, de nincs olyan asszony, aki libertina lett volna azért, mert valaha a várban dajkáskodott vagy az úrnő bizalmas cselédjeként szolgált. Úgy látszik, nőknek fenntartott különleges szolgáltatásokkal nem lehetett a jobbágyság tömegéből kiemelkedni. A 16. századi női családfők vizsgálata tehát azt mutatja, hogy Sárospatak jobbágytársadalmában volt néhány kiváló nő, aki saját nemének többi tagjához képest 61 OL E 148. NRA 295/41: magister Sadrinus lapicida de Patakh kapott Perényi Gábortól mentességet 1655-ben.
