Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
582 PÉTER KATALIN szonylagos terjedelméről azt lehet megállapítani, hogy - az egyidejű dézsmajegyzék szerint - ilyen, 10 hordó bort adó szőlője - vaj>y nagyobb - a külsővárosiak közüi 76 személynek volt; sokuknak a sokszorosai.4 így Kowachy Anton például két szőlőjében termelt körülbelül 61 hordó bor után adott járadékot ugyanekkor. Pataki szemmel nézve tehát a 10 hordót termő szőlő nem különösen nagy, és ennek is csak a negyedét kellett szolgálatban művelni. A 174 robotoló telektulajdonosra elosztva ennyi munka gyakorlatilag nem jelentett terhet. Az 1570-i urbárium aztán egyáltalán nem szól szolgálatról. Mivel azonban szolgálatmentes személyeket feltüntettek, kellett kétkezi munkakötelezettségnek lennie. Talán azért nem írták le, mert természetesnek tekintették, hogy az előzőleg volt szolgálat megmaradt. A 17. századra végbement változás - a telekhez kötött szolgáltatásokat tekintve - nem érintette a censust. Csak az történt, hogy a telkek aprózódása miatt a korábban ismerteknél kisebb fizetési egység is keletkezett. 1/8-os volt a legkisebb öszszeírt telek, és ezt 12,5 dénár census terhelte. A telekarányos fizetés tehát megmaradt. Az összeg viszont jelképessé vált. Igaz, már a 16. században sem képvi- seit sokat; 1 forintot körülbelül 1 heti szőlőnapszámmal lehetett megkeresni. 4 A 17. századi értéke szerint aztán az 1 forint, illetve töredékei voltaképpen csak szimbolizálták a censust fizető telkek úrbéres jellegét. Egyes urbáriumok nem tüntetik fel. A 16. századinál összehasonlíthatatlanul súlyosabb teherré vált viszont a kétkezi munka. Abszolút mértékét már nem lehet olyan hozzávetőleges biztonsággal sem megállapítani, ahogyan a korábbiakat tekintve lehetett, mert a 17. századi urbáriumok nem határozzák meg világosan a művelendő területek nagyságát. Rendkívül ritkán derül ki az is, hogy egy-egy iparos mennyi vagy milyen munkával szolgál. Egyértelmű csupán az előzőnél lényegesen több munkakötelezettség létezése, valamint az, hogy a 16. századinál lényegesen több munkát rendkívül aránytalanul osztották el a telkek között. A szolgálat mértéke tökéletesen elszakadt a telek méretétől. 1648-ban például 1/8 telekről szolgált gyalogszerrel Kadas János, ugyanekkora telekről iparosmunkát teljesített Kőfaragó Márton és Nyerges Pál, várbeli katonaként szolgált Uyfalusi András, valamint Forgacz Márton és 4 marhával járt 1/8 telekről robotolni Laboda Miklós. 1/2 telken élt viszont egy „gutaütett" asszony, aki nyilván nem szolgált, a szomszédjából, ugyancsak 1/2 telekről 2 ökrös igásrobotot teljesített Hegedűs Gergely, mesterségével szolgált Miklós kovács, és a kerülők tizedese volt Homonnay Gergely. 1657-ben 1/1 telkes volt két bányatulajdonos a Felső hóstáton, ők malomkővel tartoztak földesúri adóba. Nem messze tőlük élt ugyancsak 1/1 telken Eötvös Tamásné, akiről feljegyezték, hogy „ritkán" szolgál. De ugyanekkora helyről fizetett Kolosvári Gáspár igen magasnak számító 50 forint taksát. Végül, és ez talán a leginkább feltűnő, lehetett bármekkora méretű úrbéres - tehát censust fizető - telken élni minden szolgálat vagy a szolgálat pénzbeni megváltása nélkül is. Az ilyen személyekről néha feljegyezték, hogy „nyo-43 Az 1688-i sárospataki dézsmajegyzék adata alapján számoltam. A szerint 1 hordó körülbelül 3,4 tinna. 44 N. Kiss István. A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja 33.
