Századok – 1989
Tanulmányok - Péter Katalin: Női családfők Sárospatakon a 16. és 17. században V–VI/563
NŐI CSALÁDFŐK SÁROSPATAKON A 16.-17. SZÁZADBAN 583 morult", esetleg „öreg" vagy valamilyen testi fogyatékosságát jelezték, mint a már említett, gutaütött asszonynál. Voltak azonban olyan személyek is, akiknél nem derül ki a szolgálatmentesség oka.4 5 A 17. századra tehát, miközben a kétkezi munka vált alapvetővé a telket terhelő szolgáltatások között, megszűnt a terhek telekarányos jellege. A telekméretet rendszerint számba vették, a jelképesnek tekinthető censusban ki is fejezték, de a telek mérete egyáltalán nem befolyásolta a semmi és a több ökrös szántás között ingadozó szolgálat mértékét. Első pillantásra mindennek következtében úgy tűnik, mintha a szolgálat és a telek kapcsolata megszűnt volna, holott éppen az ellenkezője történt: A 16. században még a telektulajdonos személye határozta meg a szolgáltatást, míg a 17. században a telek státusa tette ugyanezt. Nagyon világosan kifejezi az eltérést az, hogy a 16. századi szolgálatmentességet a telektulajdonos személyére vonatkozóan a „liber" vagy „exemtus", vagyis hímnemű meghatározások jelölték, a 17. században viszont a nőnemű „sessio" vagy „domus" szóra utalóan az „exemta", illetve „libera" változatot használták az urbáriumokban. Olyan természetű változás azonban nem következett be, hogy az exemta vagy libera telkek kikerültek volna a földesúri joghatóság alól. Mert a földesúr saját akaratából csak mentességet adhatott, de a telek jogállását nem változtathatta meg.46 Királyi megerősítéssel nemesi birtokká tett telkek Patakon viszont a 17. század legvégéig rendkívül ritkán voltak a Belsővároson kívül. Kapácsi István prédikátor már említett kuriális telkéből az ispotály lett,4 7 és nagyon kétséges, hogy sok más telekre királyi statutiót hirdettek volna ki, mert az urbáriumok ilyenekről nem tudnak, illetve - ha a tulajdonos állítja is -, vitatják néhány telek kuriális jellegét. Bizonyosan uralkodói jóváhagyással lett viszont nemesi birtok egy itteni exemta telek 1689-ben. Scherer Mihály eperjesi nemes kereskedő és felesége, Srajfogel Rozina vette meg Baxa István felkelés miatt elkobzott javait egy évvel korábban a Szepesi kamarától,4 8 és 1689. szeptember 10-én történt a beiktatás.4 9 A királyi adománnyal megerősített javak közé tartozott egy korábban exemta telek is a Felső hóstát legelején. Ezen tűi aztán 1704-ig nem lett több külsővárosi telekből nemesi birtok. A változás a szolgálatot tekintve tehát abban mutatkozott, hogy míg a 16. század során minden telektulajdonosnak teljesítenie kellett valamilyen szolgáltatást, mert jobbágy volt, a 17. században - társadalmi hovatartozásuktól függetlenül - azok tartoztak szolgálattal, akik nem a földesúri szolgáltatások alól felszabadított telken éltek. 45 A pataki adatok alapján nem látszik indokoltnak a telektulajdonosokat a telekméret szerint felmérő statisztika, mert ez nem jellemzi az anyagi helyzetet. Az urbáriumokból ismételten kiderül, hogy magához a telekhez igen kevés szántó tartozik. A szántóföldek a telken kívüli állományhoz tartoznak. 46 A szabad telkek státusa a szabad szőlőkéhez volt hasonló. Vo. Péter Katalin, Szabad és dézsmás szőlők Zemplén megyében a XVII. század végén. Agrártörténeti Szemle 1964. 170. skk. 47 A házat Kopácsi vejétől, Czeglédi Ferenc prédikátortól váltotta vissza Dobó Ferenc, és hagyta ispotálynak. D. F. végrendelete: Radvánszky Béla, Magyar családélet és háztartás a XVI. és a XVII. században. III. Budapest 1879. 203. 48 OL E 148. NRA 1155/70. 49 Protoc. 1. 364.
