Századok – 1989

Történeti irodalom - Eisenbach Artur: Emancypacja źydów na ziemiach polskich 1785–1870 na tle europejskim (Ism.: Tagányi Zoltán) V–VI/705

TÖRTÉNETI IRODALOM ARTÚR EISENBACH EMANCYPACJA ZYDÓW NA ZIEMIACH POLSKICH 1785-1870. NA TLE EUROPEJSKIM A LENGYEL ZSIDÓK EMANCIPÁCIÓJA A LENGYEL FÖLDEKEN AZ 1785-1870-ES ÉVEKBEN AZ ÖSSZEURÓPAI HÁTTÉRBEN Panstwowy Instytut Wydawniczy. Warszawa. 1988. 676 oldal. Ez a munka nagy hiányokat pótol, nemcsak azért, mert a lengyelség esetében a zsidóság fontos szerepet játszott Európa e térségében, hanem asszimilációjuk és állampolgárrá válásuk hosszú folyamat, és még ráadásul nehezen kutatható kérdés is. Mivel a lengyel zsidóság mint függő jobbágyi elem jelentkezett, ezért Lengyelország minden egyes megszállási zónájában az egyes jobbágyi jellegű népesség jogi és gazdasági helyzetét killön-kUlön kell analizálni a három megszálló állam különböző gazdasági és társadalmi berendezkedése miatt. Ugyanakkor a jobbágyokéhoz hasonló helyzetükön túl még a sajátos zsidó kultúrát és így a zsidóság kulturális asszimilációjának folyamatát is figyelembe kell venni. A lengyel nemesi köztársaság fennállásának utolsó éveiben a zsidóság jobbágyi függőség helyzetében élt és a városok polgáraihoz hasonló módon a rendi társadalomból kivetett elem volt. Jobbágyi helyzete ellenére ugyan élelmiszerkereskedelemmel és földbérletek révén műveléssel foglalkozva, jobbára mint csak a majorsági gazdaságtól függő szolgai és cselédelemként jelentkeztek, még akkor is, ha kocsmáitatással és szeszfőzéssel is foglalkoztak. A jobbágyi kötöttség függéséből fakadóan a parasztokhoz hasonló módon robotra voltak kötelezve, és a városi polgárság köreiből és közösségeiből is ugyancsak ki voltak zárva. A lengyel nemesi köztársaság utolsó fázisának időszakában olyan felvilágosult lengyel nemzeti gondolkodók, mint Staszic és Kollataj azt hirdették, hogy a zsidóság emancipációja halaszthatatlan feladat, és ennek révén az iparokkal való foglalkozás szabadságát biztosítani kell, és ezzel együtt lehetővé kell tenni számukra, hogy az állampolgári jogokat elnyerjék, és így a harmadik rend soraiba emelkedhessenek a városok szabadságjogai garantálásával együtt. A zsidóság emancipációját ekkor nemcsak a jobbágyi függés viszonyai és és körülményei nehezítették, hanem ezen túl mint etnikai csoport rendkívül zárt szervezetben élt, mivel ekkor még virágjukban voltak a zsidó faluközösségek, a „kahel"-ek. A kulturális és társadalmi izoláltságukat erősítette pl. a körükben jelentkező zsidó spiritualista szeparatista szekták és mozgalmak kialakulása, mint pl. a „chasydzki" szakrális mozgalom, amely szintén emancipációjuk útját állta. Lengyelország feldarabolása után az egyes megszálló államok különböző módon kezelték a zsidóság kérdését. Ezen rendelkezések és beavatkozások közül elsősorban a Habsburgoknak a zsidókkal kapcsolatos politikáját kell említenünk. A Habsburgok udvari kameralistái szerint a zsidókérdésnek két fajta megoldási lehetőség lett volna. így egyesek a zsidók kis kézműves és kocsmáltatói foglalkozásait | látva, a városokba kívánták őket letelepíteni - a merkantilizmus gazdaságpolitikájának megfelelően. -Azonban létezett egy ellentétes elgondolás is. A Habsburg-udvartartás kameralistái körében egy fiziokj rata elgondolás szerint a zsidókat a városból ki kell zárni, falvakba áttelepítve, ahol egyes mezőgazdasági jellegű területeken letelepítve mezőgazdasági termeléssel és földműveléssel kell foglalatoskodniok. Ezt a tendenciát azért is jelezzük, mert ezen elgondolások a zsidókérdés rendezése esetében még később és más birodalmak esetében is jelentkeztek. Így ezen elképzelések eredményeként alakultak ki azok a zsidók által lakott falvak, melyek elsősorban a Monarchiának Galíciának nevezett részein fordultak elő gyakran. Az e területeken központosuló falusi zsidóság a Habsburg-udvartartás fiziokrata kameralistái és közöttük is II. József elgondolásainak eredményeként jöttek létre. A Hosszú Szejinek korszakában a lengyel polgárság és a harmadik rend polgárjogainak elismerése szintén napirendre került, azonban arra való hivatkozással, hogy ekkor a zsidók jobbára falusi kocsmabérletei révén a proponáció következtében juthattak jövedelemhez, így a felfelé törekvő polgárság úgy igyekezett a harmadik rend jogait kiharcolni, hogy ebből a zsidóságot kirekessze. A zsidóságnak a ren-