Századok – 1989

Történeti irodalom - Eisenbach Artur: Emancypacja źydów na ziemiach polskich 1785–1870 na tle europejskim (Ism.: Tagányi Zoltán) V–VI/705

706 TÖRTÉNETI IRODALOM diségből való kizárása ellen a Hosszú Szejmek korszakában olyan gondolkodók és politikusok léptek fel, mint Staszic vagy Kollataj. Azt hangoztatták, hogy a városoknak és polgárainak rendi jogokat kell biztosítani, és ezzel együtt azt képviselték, hogy a zsidóság városi iparűzésének is szabad utat kell engedni, még a céhekbe való belépésük lehetőségeinek biztosításával egyetemben. Staszic és Kollataj törekvései azonban ekkor még eredménytelenek voltak, mivel ekkor még a zsidóság asszimilációja nemigen volt előrehaladott állapotban. Főleg a zsidó faluközösségek, a „kahel"-ek ekkori vitalitása következtében zárt etnikai csoportokban és szigetekben éltek. Az első zsidóemancipációs törvények a napóleoni háborúk idejében születtek. Ezek azonban a mai Lengyelország központi vidékeire voltak érvényesek és ezzel szemben az orosz megszállási övezetben rendkívül kemény diszkriminatív rendelkezések, intézkedések voltak érvényben. így ebbe a kérdésbe a cári adminisztráció úgy avatkozott be, hogy a Birodalom területén bizonyos, meghatározott területeket jelölt ki, ahol ezek letelepedhettek. A varsói fejedelemség területén a falvakból a városokba akarták elűzni a zsidókat, annak következtében, hogy a zsidók kocsmáitatás révén jutottak jövedelmekhez, a jobbágyok körében élvezett és gyakorolt kocsmáltatási jogaik révén. A napóleoni háborúk idejében és az azt követő korszakban a falvakról igyekeztek a zsidóságot telkeiről elűzni a városokba. Ezzel egyidőben a reformpolitikus Wawrzyniec Surowiecki azt hangoztatta, hogy a zsidókérdést a fiziokratáktól eltérően merkantil módon kell megoldani. Szerinte a zsidóknak a faluról való elűzésének úgy kellett volna bekövetkeznie, hogy a városokba betelepedve számukra itt az emancipáció eredményeként a szabad iparűzést kell biztosítani a polgári és állampolgári jogokkal együtt. Vagyis szerinte mint városi lakosok és iparosok a polgári rend tagjaivá kell válniok olyan formában, hogy a szabad városi iparűzést biztosítva a polgárság velük együtt emelkedjen fel a harmadik rend soraiba. Lényegében ezek voltak a napóleoni korszak legfontosabb eredményei, vagyis 1812-től kezdődően léptek életbe az első zsidóemancipációs és jobbágyfelszabadítási rendelkezések, és így a zsidóságnak a városokba való bejutását is lehetővé téve. Ezzel szemben az orosz Novoszilcov azt a korábbi - a Habsburg-udvar kameralistái körében létező elgondolást igyekezett megvalósítani, miszerint a zsidóságot falun kell letelepíteni mezőgazdasági termeléssel, földművességgel foglalkoztatva. A porosz megszállási övezetben a zsidóság lélekszáma nem volt jelentős, azonban az osztrák Galícia esetében a már jelzett és konkrét, korábbi rendelkezések következtében csak zsidók által lakott területek és körzetek alakultak ki, és a novoszilcovi elképzelés napóleoni háborúk után is az orosz megszállási övezetben szintén ilyen elkülönült és szeparált területeket alakított ki. A napóleoni háborúk megtorló intézkedései után - a megszálló hatalmak elképzeléseivel és törekvéseivel párhuzamosan - a korabeli lengyel liberális nemesi mozgalmak is foglalkoztak a zsidóság kérdésével. Egyrészt azt hangoztatták, hogy falusi telkeikről el kell űzni őket, mivel a kocsmáitatás kizsákmányoló eszközét alkalmazták a jobbágyokkal szemben, azonban az új környezetben a városokban sem j kerülhetnek jobb helyzetbe. Arra lettek figyelmesek, hogy a korabeli lengyel városok és a polgárság városai lakóinak helyzete rendkívül sanyarúságos. Ők lényegében nem valódi városokban élnek, mert ezek- i nek nagyon sok mezővárosi vonása van és itt a mezőgazdasági tevékenység szerepe ugyancsak jelentős. Később, a megtorlások korszakában is hallatta hangját Wawrzyniec Surowiecki, aki a zsidók emancipációját úgy képzelte el, hogy a szabaddá nyilvánított városokban iparűzési szabadságjogokat nyerhettek volna egy valódi városfejlődés beindulása következtében és eredményeként. így az első, a zsidók szabadságjogait biztosító intézkedések a napóleoni háborúk korszakából, az 1812-es évből származtak, majd pedig az 183l-es felkelést követő években az orosz megszállási övezetben a lengyel ipar sajátos helyzetéből fakadóan - magának az egész Cári Orosz Birodalom keretén be- i IUI - kialakult a zsidó vállalkozói, gyáros és bankár polgárság. Ezen korszaktól kezdődően emelkedhettek fel a lengyel zsidók a kereskedők és gyárosok rétegeibe, (de ugyanakkor szabaddá nyíltak az utak a * kereskedői társaságokba a polgári tömörüléseken túlmenően). Megnyílt az út az iskoláztatás felé és ekkor már katonai szolgálatot is teljesíthettek. További asszimilációs lehetőségeket biztosított pl. a szabadkőműves páholyokba, valamint a polgári szalonok társaságaiba való bejutás. Nagyon érdekes jelenség, hogy ezen folyamatokkal és törekvésekkel párhuzamosan a lengyel liberális reformnemesség elgondolásai között ekkor még felmerült pl. a tatárok, a ,,karaim"-ok, valamint általában a Lengyelország területén élő iszlám vallásúak, a muszlimok emancipációjának gondolata is. Ezek az eszmei emancipációs mozgalmak, melyek az 1830-as évektől kezdődően nagyon határozottan kimutathatók, később a népek tavaszának korszakában ugyancsak megerősödtek. így ekkor Joachim Lelewel nemcsak azt hangoztatta, hogy számukra a polgársággal egyenlő jogokat kell biztosítani, hanem pl. Adam Mickiewicz lengyel zsidó légiók felállításának gondolatát is felvetette.