Századok – 1989

Közlemények - Tihanyi János: Svájc és Németország viszonya a II. világháború idején I–II/76

82 TIHANYI JÁNOS Krieg" című könyvében: „Magától értetődik: egy ilyen eseménydús időszak szűkre szabott bemutatásától nem lehet elvárni a teljességet, és hogy az összes lehetséges eseteket kimerítően részletezze. Arról van szó, hogy lehetőség szerint előítéletmentesen foglalkozzék a közelmúlttal."26 Rings leírja azt is, hogy az utókornak könnyebb: „... az a második világháború svájci előtörténetét és történetét a végéről kezdve göngyölíti fel. Utólagos ismereteinek köszönhetően a kezdeteket, az akkori jelent a jövő fényében látja - azt a jövőt, amely számunkra már a múltat jelenti."2 Fontos megállapítás, annál is inkább, mert a bírálók egy része - és ez nemcsak a vizsgált témákra érvényes - hajlamos arra, hogy a már betekinthető okmányok és összefüggések ismeretében jusson kritikai következtetésekre, vagy éppen megjelölje utólag az utat, amelyet követni kellett volna, anélkül, hogy a vizsgált korszaknak a történés idején fennálló összes tényezőjét, az akkor ismeretleneket is egybevesse. Bonyolítja, megnehezíti az időszak elemzését az is, hogy Svájc és a menekültek, a „fuldoklók" sorsa - elválaszthatatlan az időszaktól. Hiszen éppen akkor zajlottak le megrendítő tragédiák, emberek pusztultak el, akiket a svájci rendőri, határőrizeti szervek visszaküldték német területre, ahol az SS-ek végeztek velük. „A csónak megtelt" nemcsak egy ismert svájci film címe volt, maga a cím is kölcsönzött. A könyv (1. 19 Íj.) szerzője von Steiger szövetségi tanácsostól vette át, akihez a menekültügyek tartoztak, és aki egy ismertté vált beszédében ezzel a hasonlattal is indokolta a határ lezárását a menekültek elől.28

Aligha téves az a megállapítás, hogy Svájc szerepének negatív értékelése elsősorban a menekültkérdéssel függ össze: tragikus emberi sorsok, amelyek mellett nem lehet részvétlenül elmenni, akkor sem, ha Svájc történetének legsúlyosabb éveit vizsgáljuk, amikor a szabadságát, semlegességét fegyveresen őrző ország a legnagyobb veszélybe került. Államrezon és humanizmus, az állam hivatalos politikája és az önfeláldozó svájci emberek mentőakciói - mintha ellentétes, sót gyakran egymást kizáró fogalmak lettek volna. Kurz svájci vezérkari ezredes, ügyvéd és publicista találóan állapította meg: „A semlegesség csak az államot kötelezi, állampolgárait nem. Svájc mindig is határozottan elutasította azt az elképzelést, hogy a polgárok maguk is semlegesen gondolkozzanak."29

(Igaz, hogy Kurz ezeket a gondolatokat elsősorban hírszerzési összefüggésben alkalmazta.) 26

Rings: i.m. „Előszó" 9. 21

Rings: i.m. 11. 28

Rings: i.m. 335. A könyv alapján készült „A csónak megtelt", Markus Imhof filmje, nagy feltiínést keltett svájci-NSZK alkotás (1981: Ezüst-Medve-díj a nyugat-berlini filmfesztiválon; katolikus, protestáns elismerések). Egy kis svájci faluban zsidó menekültek jelennek meg. Az életllkért küzdők felett láthatatlanul ott érezzük a svájci államhatalmat a maga könyörtelen következetességével. A szereplők is sokrétíek: nemcsak együttérzéssel találkozunk, de zsidóellenességgel is, amelynek mintha tápot adna a menekültek elesettsége, nyomora. És a saját anyagi helyzet féltése. Jól ábrázolja a film a nimetsvájciak keménységét, amely itt a határon való visszaküldést, a deportálást, a gázkamrát jelenti. A film a svájci államhatalmi szervek: a rendelkezések meghozói és végrehajtói elleni vádirat. 29 Hans Rudolf Kurz: Nachrichtenzentrum Schweiz. Die Schweiz im Nachrichtendienst des zweiten Weltkrieges. Frauenfeld-Stuttgart, 1972. Idézi Ruland: Moszkva szemei. Európa Könyvkiadó 1976, 219 о. 183.