Századok – 1989
Folyóiratszemle - Inder Singh A.: India tagja marad a Nemzetközösségnek; brit politikai és katonai célok 1947–49 V–VI/736
736 FOLYÓIRATSZEMLE Svájc, Svédország és Ausztria tette). Erre az volt Sztálin válasza, hogy amíg Olaszország „kapitalista ország marad, sohasem lehet valóságosan semleges az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfliktusban: a másik oldalon lesz szerepe". Az orosz történetírás még ma is egybehangzóan emlékeztet arra, hogy az Olaszországgal kapcsolatos szovjet álláspontot az határozta meg, hogy Mussolini volt Hitler fő szövetségese. Ugyanakkor a szovjet vezetők elhallgatták — az alkalomtól és főleg az angol—amerikai viselkedéstől függően —, hogy Olaszországnak, bár felelősség terheli a tengellyel kapcsolatban, tevékeny része volt az elszakadásban és az új fegyvertársakkal együtt folytatott társ-hadviselésben. Miközben ezt lekicsinyelték, mértéktelenül felnagyították Románia, Magyarország és Bulgária hozzájárulását. Aki azt állítja, hogy Olaszország mereven Nyugat-barát politikát és analóg kereskedelmi politikát választott ideológiai kiindulópontból, az egyszínűnek festi le a sokszínű valóságot. De Gasperinek és fő munkatársainak szemüveglencséje sokáig bifokális volt a külpolitikában. Az olasz politikában az atlanti hűséggel együtt lavírozott a Kelet-Európával létesített gazdasági kötelékek felújítása. A kereskedelmi számítás váratlanul segédkezet nyújtott a politikai elképzelésnek. (Storio conlemporanea, 1987. augusztus. 665-712. o.) T. F. A. INDER SINGH INDIA TAGJA MARAD A NEMZETKÖZÖSSÉGNEK; BRIT POLITIKAI ÉS KATONAI CÉLOK, 1947-49. 1949. április 27-én a Nemzetközösség (Commonwealth) londoni miniszterelnöki konferenciáján elfogadta India kérését, hogy köztársaságként is a szervezet tagja maradhasson, noha az 1931-es alapításkor a brit koronához való kapcsolódás központi elem volt. A legújabb brit levéltári források alapján e tanulmány két kérdést vizsgál; hogyan értelmezte a brit politika a Nemzetközösség szerepét az 1945 utáni időszakban, és miért akarta Indiát benn tartani? A Nemzetközösség mibenlétét soha nem határozták meg világosan, magát a kifejezést elsőként lord Rosebery használta 1884-ben. A brit lobogó által összekapcsolt nemzetek közösségének eszméjével az angol szocialisták is rokonszenveztek. Smuts tábornok a „...csaknem független, majdnem önálló nemzetek és államok" közösségéből beszélt. A Commonwealth hívei éppen arra voltak büszkék, hogy formális jogi-szervezeti keretek nélkül is képesek a szóban forgó államok együttes cselekvésre, mint ahogy ez a második világháború idején is történt, noha eltérő érdekek, és ebből fakadóan eltérő álláspontok létezhetnek. A britek felismerték, hogy az 1945 utáni helyzetben a korábbi birodalmi pozíció tarthatatlan, a lehetőség szerinti brit befolyás megőrzéséhez fokozottan kell támaszkodni a Nemzetközösség tagjaira. Az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben Nagy-Britannia és a Nemzetközösség más tagjai — Kanada, Ausztrália - egyaránt regionális katonai egyezmények segítségével kívánták kapcsolataikat erősíteni az Egyesült Államokkal. 1948 közepe táján Nagy-Britannia szorosabb viszonyban volt az USA-val, mint a Nemzetközösség országaival, ugyanakkor a szervezet fejeként arra törekedett, hogy összekötő kapoccsá váljék Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és a Commonwealth között. Ez utóbbiak számára a szervezet lehetőséget nyújtott hagyományos kapcsolataik ápolására, nem kevésbé Nagy-Britannia európai politikájának befolyásolására, ezáltal erősítve saját nemzetközi pozíciójukat is. E felállásban milyen szerepet játszhatott India? A britek az indiai katonai potenciálról nem kívántak lemondani, hiszen a második világháború alatt Szueztől Keletre India adta a brit katonai erő négyötödét. 1947 májusában, amikor a függetlenné váló India felosztása már elkerülhetetlennek látszott, lord Mountbatten alkirály azt javasolta Nehrunak, hogy az 1914 előtti osztrák-magyar mintára az indiai és a pakisztáni hadsereg közös véderő-parancsnokság irányításával működjön, amelynek élén az uralkodó állhatna. A hatalom átadásával kapcsolatos brit belső tárgyalásokon a katonai szempontoknak megkülönböztetett szerepük volt, hiszen Nagy-Britannia számára esetleges kiterjedt távol-keleti hadműveletek bázisául kizárólag India szolgálhatott, emellett szerették volna biztosítani részvételét a Nemzetközösség háborúba való bonyolódása esetére is.
