Századok – 1989

Folyóiratszemle - Prost Antoine: Államosítások Nyugat-Európában a második világháború után V–VI/737

FOLYÓIRATSZEMLE 737 Az addigi szokástól eltérően azonban a brit érdekek támogatására a Commonwealth új tagjaival, Indiával, Pakisztánnal és Ceylonnal, egyezményeket kellett kötni, hiszen ezeket az országokat a szervezet más tagjaitól eltérően nem fízték nyelvi, etnikai és természetes lojalitási kapcsolatok Nagy-Britanniához. A brit politika főleg azt igyekezett kihasználni, hogy e függetlenné váló országoknak változatlanul szükségük van brit katonai támogatásra (szervezés, kiképzés stb.), noha ezek e vonatkozásban az Egyesült Államok irányában is tettek tapogatózó lépéseket. Bár Nehru változatlanul kitartott az el nem kötelezettség és a dekolonializáció politikája mellett, 1949 elején a brit kormány a köztársasági államformát bevezető India nemzetközösségi tagságának megőrzése mellett foglalt állást, tekintettel a nemzetközi helyzetre, továbbá demonstrálni óhajtva a Commonwealth változatlan életképességet, jóllehet Burma és Írország éppen ekkor jelentette be kilépési szándékát. Ezen túlmenően a britek tartottak attól, hogy egy formálisan is teljesen független India létrejötte felbátorítaná a brit gyarmatok „nacionalista elemeit". Ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy a független India kül- és katonapolitikájára a jövőben csak közvetett befolyást gyakorolhatnak, ezért az együttműködés szerződésben való szabályozásának tervétől elálltak. Mindenesetre az a tény, hogy a NATO 1949. április 4-én történt megalakulása után alig három héttel India kinyilvánította azon szándékát, hogy továbbra is a Nemzetközösség tagja kíván maradni, kétségtelenül megerősítette Nagy-Britannia és a Commonwealth pozícióját, India el nem kötelezettsége pedig nyugatbarát színezetet kapott, amelyet a hidegháború körülményei között a NATO jelentős sikerként könyvelt el. (Journal of Contemporary History, 1985. évi 3. szám. 469-482. old.) M. T. ANTOINE PROST ÁLLAMOSÍTÁSOK NYUGAT-EURÓPÁBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN Antoine Prost, a Páris I. Egyetem professzora, számos nagymonográfia szerzője, a munkásmozgalom és a francia társadalom- és gazdaságtörténet nemzetközileg ismert kutatója, a Le Mouvement Social folyóirat szerkesztő bizottságának tagja kapta azt a feladatot, hogy a folyóirat államosításokkal foglalkozó különszámát összeállítsa, s e különszám elé összegező-bevezető tanulmányt írjon. E bevezetőjében Prost tájékoztat arról, hogy a folyóirat már 1980-ban tervezte e kutatások beindítását, konferenciák megtartását. Vagyis a kezdetek még a francia „nagy változás" előtti időszakra nyúlnak vissza. Végül is azonban e konferenciát csak jóval később, 1984-ben, már a csalódások talaján tartották meg Párizsban - s ez a konferencia csak a francia tanulságokkal foglalkozott. Majd következtek az újabb angol tapasztalatok, amikor Margaret Thatcher vezetésével 1985-től kibontakozott a reprivatizálás folyamata. Prost a reá jellemző módszerrel, elemekre bontással szedte szét a bevett, közhelyszerű „előfeltételezéseket". A történeti múltat illetően természetesen hangsúlyozta, hogy a nagy gazdasági világválság milyen törést, változást hozott az emberek gondolkodásában, hiszen többek között a New Deal is azt bizonyította, milyen mélyreható változás történt mind a fejekben, mind a gyakorlatban. A sokszínű megközelítés jellemzi Prost elemzését akkor is, amikor aláhúzza, hogy közvetlenül a II. világháború másnapján is milyen mélységben térhetett el a nagyhatalmak kül- és belpolitikája az államosítások megítélésében is, egyértelműen érdekszempontok alapján.így az angol kormány, miközben otthon visszarettent a vas-acélipar államosításától, más szempontok miatt azt nagyon is ösztökélte német területen. Avagy fordítva, a francia kormány otthon végrehajtotta a bankok államosítását, de ezt akadályozta Ausztria francia övezetében - egyszerűen az ott elhelyezett francia tőkéket féltve. Prost szerint a sokféleség általában is nagyon jellemző ezekre a folyamatokra. így aláhúzza, hogy Franciaországban a szénbányák államosítása már 1944 decemberében megkezdődött, s 1946 tavaszára fejeződött be. Ausztriában viszont az államosítás később, 1946 nyarán kezdőtik, s 1947 márciusában történik meg a villamossági ipar államosítása. Angliában ugyancsak az államosítások csak 1946 nyarán kezdődnek (bányák), s a villamosság, illetőleg a közlekedés (vasutak) államosítása csak 1947-ben, a gázmű-