Századok – 1989

Közlemények - Soós László: Központi intézkedések a filoxéra elleni küzdelemben (1872–1881) V–VI/675

A FILOXÉRA ELLENI KÜZDELEM 1872-1881 701 A fentiek szerint megadott felhatalmazások alapján a minisztérium szakem­berei és a Kísérleti Állomás munkatársai két év alatt irtással 17 filoxéra gócot szá­moltak fel, és így az 1881 végéig felfedezett 50 fertőzött szőlőterület számát 33-ra csökkentették. így mentesítették 1880-ban és 1881-ben többek között Pozsony, Me­szesgyörök, Tálya, Beregszász, Zilah, Marosvásárhely, Kassa, Kenese szőlőskert­jeit, és ezzel lehetővé tették, hogy a kártevő elleni harc megszervezéséhez időt nyer­jenek.6 3 A termelők részéről a gyérítéses eljárás alkalmazása kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint az irtás, mivel a szőlő gyökerén megtelepedett élősködő szénkéneg­gel véghezvitt mérgezése nem járt együtt a tőkék pusztulásával. A munkát végző szakembereink ezen a téren arra törekedtek, hogy kísérletek útján a felhasználandó szénkéneg optimális mennyiségét megállapítsák, mivel a méreg túlzott mértékű ada­golása nem csupán a tőkéknek ártott, hanem a költségeket is indokolatlan mérték­ben megnövelte. A fertőzések felszámolása érdekében végzett munkák kiadásainak csökkentését a minisztérium is szorgalmazta, mert a mentesítésre váró ültetvények számának növekedése egyre nagyobb terheket rótt a tárca költségvetésére. Sajnos, az érintett birtokosok még 1881 tavaszán sem sok hajlandóságot mutattak arra, hogy a kincstár gondjain enyhítsenek. Csupán egy-két helyen fordult elő, hogy hosszas rábeszélés után a kat. holdanként - talajtól függően - 59-68 forintot felemésztő szénkénegezés költségeiből a termelők 10-15 forintot magukra vállaljanak.6 4 A szőlőbirtokosok többsége - a gazdasági egyesületek támogatásával - eleve elzárkózott attól, hogy a terméskiesésből származó kár mellett még a védekezésre is költsön. Az 1881. aug. 23-án összeülő Országos Phylloxera Bizottság tagjai komp­romisszumos megoldásként azt javasolták, hogy a kártevő elleni munkák pénzügyi fedezetét az állam és az érintett termelők egyenlő arányban biztosítsák. A nézetel­térések nagyságára jellemző, hogy ebben a kérdésben ezen a nyáron megegyezés nem született. A fentiek szerint megszervezett védekezés egyre nagyobb állami támogatást igényelt. Amíg 1879 végéig - négy év alatt - a vész terjedésének megakadályo­zására fordított kincstári kiadások évi átlagban alig érték el a 25 000 forintot, ad­dig 1880-ban ez az összeg meghaladta 70 000-et, majd 1881-ben elérte a 97 000 forintot.6 5 A fertőzés terjedésével rohamosan növekvő kiadások teljes fedezetét az állam­kincstár nem vállalta, ezért a kormány - különösen az újratelepítéseknél - a terme­lők gazdasági erejére kívánt támaszkodni. A birtokosok anyagi teherbírásának nö­velésére már a pancsovai irtások elrendelésének idején gondoltak, de lényegében csak 1880-ban - főleg Emich Gusztáv, br. Kemény Gábor földművelésügyi minisz­ter és Miklós Béla borászati kormánybiztos érdemeként - indult útjára az a prog-63 OL К 168-1883-5-417 A Phylloxera továbbterjedésének meggátlása céljából teendő intézke­désekről szóló törvényjavaslat indoklása. Budapest, 1882. márc. 31. 64 OL К 168-1881-5-21700 Miklós Gyula borászati kormánybiztos jelentése az Állandó Phyllo­xera Bizottság részére. 1881. ápr. 5. (A gyérítéses eljárásnál a „gyérítés" nem a tőkére, hanem a filoxé­rára értendő.) 65 OL К 168-1883-5-417-3391 A Központi Számvevőség kimutatása. Budapest, 1883.

Next

/
Oldalképek
Tartalom